Miért pótolhatatlanok a kígyók?
A filmben bemutatott társadalmi kirekesztés nemcsak fikció: az emberek többsége a valóságban is félelemmel gondol a kígyókra, miközben meghatározó szerepet játszanak ökoszisztémánkban. A kígyók úgynevezett másodrendű ragadozók – főként kártevő rágcsálókat (például egereket és mókusokat) fogyasztanak, ugyanakkor maguk is prédák sólymok, baglyok, borzok és prérifarkasok számára. Vagyis, ha eltűnnének, az egész tápláléklánc instabillá válna, mintha egy Jenga-torony közepéről kivennénk egy egész sort.
Patkányinvázió és növénypusztulás: a világ kígyók nélkül
Ha hirtelen eltűnnének a kígyók, a rágcsálók kontroll nélkül szaporodnának, elárasztanák a földet. Egy idő után ez soha nem látott mértékű növénypusztulást okozna: nemcsak az őshonos növényzet, hanem a mezőgazdasági termények is veszélybe kerülnének. Egy ausztrál kutatás szerint egyetlen barna kígyó évente kb. 22 kg rágcsálót pusztít el; pusztán ezen kígyófaj populációja évente több ezer pockot, egeret tüntet el egyetlen négyzetkilométeren.
A betegségek visszatérnek, ha nincs, aki kordában tartsa őket
A rágcsálók többféle betegséget terjesztenek, mint a hantavírus, a pestis, a Lyme-kór és más kórokozók. A kígyók ezeknek a kórokozóknak a terjedését is segítenek megakadályozni, mivel visszaszorítják a hordozó populációkat. Ráadásul fontos szerepük van a magterjesztésben is: a kisrágcsálókat fogyasztó csörgőkígyók zsákmányukkal együtt a magokat is szétszórják ürülékükben, természetes trágyát adva a csírázáshoz.
A félelem ára
A kígyófóbiát globálisan a leggyakoribb félelmek között tartják számon, gyakran még a tűszúrás, a magasság vagy a bezártság is kevesebb riadalmat kelt. Vagyis, bár évente világszerte 81 ezer – 138 ezer halálesetet okoznak kígyómarások – főként ott, ahol elégtelen az egészségügyi ellátás –, a legtöbb esetben a rettegés túlzott. A kígyók következetes beállítása kizárólagos „gonoszként” csak fokozza ezt a félelmet, miközben távolról csodálva őket hozzájárulhatnánk a természet egyensúlyának fenntartásához.
