
Forrongó jég: plúmok a jégpáncél mélyén
A most publikált eredmények szerint ezeket a különös örvényeket termikus konvekció, vagyis hőkülönbség által indított, lassú áramlások hozzák létre a jég belsejében. Ez a folyamat inkább a Föld köpenyében zajló, forró anyagmozgásról ismert, nem pedig jégtömbökben. Hihetetlen, de mégis igaz, hogy a jég, bár szilárdnak tűnik, bizonyos mélységben forrongani kezd, mintha főtt tésztát kavarnánk. Ugyanis a jég legalább egymilliószor lágyabb, mint a földköpeny anyaga, ezért a fizika magyarázatot ad a furcsa mozgásokra. A kutatás vezetői szerint ezzel egy különös természeti anomáliát fedeztek fel.
A lágyabb jég nem feltétlenül jelent gyors olvadást
Az elemzések alapján az észak-grönlandi mélyjég a korábban véltnél akár tízszer puhábbnak bizonyult. Ez azonban nem jelenti automatikusan, hogy a jégtakaró gyorsabban olvadna, vagy a tengerszint-emelkedést drámaian fokozná. Pontosabban: további vizsgálatokra van szükség annak megértéséhez, hogyan befolyásolja mindez ténylegesen a jégtakaró viselkedését és a globális tengerszintet.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy Grönland mind földtani, mind kulturális szempontból kivételes hely. Több mint ezeréves jégtakarója mellett ez az egyetlen olyan jégmező a világon, amelynek peremén állandó népesség és kultúra él. A jég belsejében zajló, rejtett folyamatok feltárása segíthet jobban felkészülni az előttünk álló, part menti változásokra.
A kutatás háttere és jelentősége
A vizsgálatot a Bergeni Egyetem kutatói vezették, norvég, amerikai, brit és svájci intézmények – köztük a NASA, az Oxfordi Egyetem és az ETH Zürich – közreműködésével. Elemzésük szerint a mélyben kimutatott örvénylő plúmok fő hajtóereje a termikus konvekció, vagyis a különböző hőmérsékletű jégrétegek lassú, körkörös mozgása. Az új eredmények pontosabb jégmodellek kifejlesztését, egyben megbízhatóbb előrejelzések készítését teszik lehetővé a jégmezők jövőbeli viselkedéséről és a tengerszint alakulásáról.
