Nem annyira békések, mint gondoltuk
A kutatók 22 állatkerti bonobó- és csimpánzcsoport viselkedését elemezték Európa-szerte, több mint 3 ezer agresszív megnyilvánulást dokumentálva. Ezek között egyaránt szerepeltek hangos viták, fenyegetőzések és testi támadások is. Az összesített adatok szerint a bonobók 1 368, míg a csimpánzok 1 875 agresszív esetet produkáltak. A vizsgálat során figyelembe vették az egyedek nemét, kapcsolatrendszerét és az adott szituációt is. Ennek alapján kiderült, hogy összességében nincs jelentős eltérés köztük az agresszió mértékében.
A hagyományos elképzeléssel szemben a bonobók sem sokkal békésebbek csimpánzrokonaiknál. Valójában a bonobók hajlamosak mindkét nem tagjaival konfliktusba keveredni, míg a csimpánzoknál az erőszak többnyire a hímek felől érkezik.
Nemi különbségek a támadásokban
A vizsgált állatkertekben a csimpánzhímek egyaránt agresszívek voltak a többi hím és a nőstények irányában, gyakran fizikai erőszakot is alkalmazva. Ezzel szemben a bonobóközösségekben a nőstények voltak azok, akik nagyobb eséllyel léptek fel a hímek ellen. A nőstény-nőstény közti agresszió mindkét fajnál ritkán fordult elő.
Érdekesség, hogy bonobók esetében mindkét nem egyforma eséllyel kezdeményezett konfliktust, ami meglepte még a kutatókat is. Emellett a bonobók jobban kezelik a feszültséget, és gyakrabban hajlanak a konfliktusok feloldására is, például játékos vagy békítő interakciókkal.
Környezeti tényezők és egyéni csoportok
A természetes élőhelyeken a csimpánzok és a bonobók közötti viselkedésbeli különbségeket részben eltérő környezeti viszonyok magyarázhatják. A csimpánzoknál gyakran kiélezettebb a harc az erőforrásokért, mivel gorillákkal is versenyezniük kell, szűkebb a táplálékbázis, és több a ragadozó. A bonobók élőhelyein viszont bőségesebb a táplálék, kevesebb a versengő faj, kevesebb a veszély – vagyis kevesebb okuk van az agresszióra.
Állatkerti környezetben azonban ezek a tényezők eltűnnek, ezért jobban láthatóvá válnak a fajok közötti valódi, valószínűleg genetikai eredetű viselkedésbeli különbségek.
A kutatás egyik fontos tanulsága az, hogy az agresszió aránya erősen függhet az egyes csoportoktól is, és kevésbé magyarázható csupán egy adott faj jellemzőjeként.
Az agresszió szerepe és emberi tanulságok
Az emberszabásúak körében az agresszió nem feltétlenül káros vagy elítélendő jelenség: a dominancia, a párválasztás és az erőforrások védelme miatt fontos szerepet tölt be. Ennélfogva meg kell érteni, hogy a konfliktusok elkerülhetetlenek, a megoldásuk módszerei azonban nagyon eltérőek lehetnek – akár az ember, akár a bonobók és a csimpánzok világában.
Az új kutatás rávilágít arra, hogy a bonobókról és csimpánzokról alkotott leegyszerűsítő sztereotípiákat érdemes újraértékelni. A szelíd „hippi bonobó” mítosza meginogni látszik, de az is kiderült, hogy a konfliktuskezelési stratégiáik sokfélék, csoportonként is változhatnak.
