Az új vérteszt: a mennyiség helyett a szerkezet a lényeg
A jelenlegi diagnosztikai eszközök elsősorban az amiloid-béta és a foszforilált tau fehérjék szintjét vizsgálják a vérben vagy a gerincfolyadékban. Ezek azonban sokszor nem mutatják meg elég pontosan a betegség korai biológiai elváltozásait. Az új módszer ezzel szemben nem azt nézi, hogy mennyi ezekből a fehérjékből található a vérben, hanem azt, hogy milyen szerkezeti (hajtogatási) különbségek jelennek meg rajtuk.
A kutatók több mint 500 személy vérmintáját vizsgálták meg, és felfedezték: három fehérje — a C1QA, a clusterin, illetve az apolipoprotein B — szerkezeti elváltozásai szoros összefüggésben állnak az Alzheimer-kór előrehaladtával. Ezek az elváltozások segítettek elkülöníteni az egészséges alanyokat az enyhe kognitív zavarban szenvedőktől, illetve az Alzheimer-betegektől, méghozzá nagy, 83%-os pontossággal. Ha csak két csoportot hasonlítottak össze, például egészségeseket és enyhe kognitív zavarban szenvedőket, az eredmények 93%-os pontosságot mutattak.
Mi történik a fehérjéinkkel Alzheimer esetén?
Az Alzheimer-kór legismertebb jellemzői az agyban lerakódó amiloid-plakkok és tau-fehérje-gubancok. Nem kizárt, hogy a betegség hátterében egy általánosabb hiba áll: az úgynevezett proteosztázis, vagyis a fehérjék egészséges szerkezetéért felelős rendszer öregkorban romlik, ezért több hibásan hajtogatott fehérje jelenik meg. A kutatók feltételezik, hogy a fehérjék szerkezeti változásai nemcsak az agyban, hanem a vérben is megjelennek, és mérhetővé válnak.
A vizsgálatok során tömegspektrometriával ellenőrizték a fehérjék szerkezetét, majd mesterséges intelligenciát vetettek be, hogy a bonyolult mintázatokat elemezve meghatározzák, milyen stádiumban járhat a betegség.
Gyakorlati haszon: korábbi felismerés, eredményesebb kezelés
Ez az új teszt megbízhatónak bizonyult független mintavételi csoportokon is, sőt, akár hónapokkal később levett vérmintákból is képes volt követni a betegség előrehaladását. A szerkezeti eltérések erősen korreláltak a kognitív tesztek eredményeivel, és közepes kapcsolatot mutattak az MRI-vel kimutatott agysorvadással is.
Ki gondolta volna, hogy egyszer a fehérjéink alakjából olvassuk majd ki, mi történik az elménkben? A módszer azzal kecsegtet, hogy a korai stádiumban zajló, mikroszkopikus szintű változások alapján hamarabb állítható fel az Alzheimer-kór diagnózisa. Így a kezelések is korábban elkezdődhetnek, amikor még nagyobb eséllyel védhető meg a hosszú távú memória.
Hol tartanak most és hogyan tovább?
A vérteszt bevezetése előtt még nagyobb mintaszámú, hosszabb távú vizsgálatok szükségesek. Ugyanakkor a kutatók abban reménykednek, hogy ez a szerkezeti profilalkotási módszer más neurodegeneratív betegségek — például a Parkinson-kór vagy bizonyos ráktípusok — felismerésében is segíthet.
Az áttörés nemcsak a diagnosztikus lehetőségeket szélesítheti, hanem támogatást nyújthat új, célzott kezelési stratégiák kialakításában is.
