A téridő vákuuma és a kvantummezők rejtett világa
A téridő vákuuma magában hordoz valami egészen alapvetőt: a kvantummezőket. Másként fogalmazva, minden részecskének (elektron, topkvark, neutrínó, sötét anyag) saját kvantummezeje van, és ezek az univerzum minden pontját átjárják – már az ősrobbanás óta léteznek, beborítva az egész univerzumot. Amikor például egy elektront megfigyelünk, az tulajdonképpen egy hullám vagy rezgés a hozzá tartozó mezőben. Még ha az összes anyagi részecskét el is távolítanánk, a mezők akkor is mindenhol jelen lennének.
Sötét energia: a vákuum energiája
Ezek a mezők energiát is tárolnak. A Heisenberg-féle határozatlansági elv miatt a vákuum sosem lehet teljesen energiamentes. A számítások szerint a vákuum energiája hatalmas is lehet, akár végtelen is lehetne, de az univerzum ténylegesen kimért gyorsuló tágulását mégis egy viszonylag kicsi, nem zérus vákuumenergia okozza. Ezt nevezi a tudomány sötét energiának, amely az univerzum gyorsuló tágulásának motorja, bár helyben – például a Földön – semmilyen hatását nem érzékeljük.
Kozmikus ürességek: a sötét energia birodalma
Az univerzum sűrűbb területeit – galaxisokat, galaxishalmazokat, filamentumokat – az anyag uralja; itt a sötét energia gyakorlatilag észrevehetetlen. A voidok viszont szinte teljesen anyagmentesek: itt a vákuum, vagyis a sötét energia veszi át az uralmat. Ezekben a gigászi ürességekben a sötét energia fejti ki leginkább a hatását: kifelé feszíti a teret, tágítja a voidokat, és így lassan széthúzza a kozmikus hálót, elválasztva egymástól a galaxisokat és galaxishalmazokat.
A kozmikus ürességek növekedése és az univerzum sorsa
A voidok tehát nem passzív űrrések: aktívan tágulnak a sötét energia hatására, lassan szétszakítva az univerzum nagy léptékű szerkezetét. Néhány milliárd év alatt, miközben a voidok nőnek, a galaxisok és egyéb szerkezetek egyre távolabbra sodródnak egymástól, a kozmikus háló pedig fokozatosan halványul.
Soha nincs teljes üresség
Bármennyire is üresnek látszanak, ezek a voidok a kvantummezők energiájával vannak tele, ami az univerzum sorsát formálja. Hiába tűnnek üresnek, csak azért ennyire „hatalmasak”, mert semmi más nem vonja el a sötét energia hatását. Bármerre is indulunk az univerzumban, egy közelebbi galaxis felé vagy a legmélyebb kozmikus ürességbe, sosem vagyunk teljesen egyedül.
