
Noha minden a hangyavadászatra utalt
Az alvarezszauridákat eredetileg tévesen röpképtelen madarak őseinek tartották, később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a dínók inkább specializált rovarevők voltak. A legtöbb Ázsiában és Dél-Amerikában élt a kréta időszak végén, tömzsi elülső végtagokkal és erős, egykarmú hüvelykujjal. Különösen érzékeny érzékszerveikkel és apró fogaikkal minden adott volt, hogy sikeresen birkózzanak meg a termeszvárakkal.
Az új fosszília azonban kivételesen jól megőrződött, és kiderült róla, hogy egy fiatal, de közel kifejlett példányról van szó, amelynél már jelentkezhetett egy, a tojásrakással összefüggő, úgynevezett medulláris (velő-)csont. Ezt az állatot jelenleg a legkisebb ismert alvarezszauridaként tartják számon Dél-Amerikában.
Például a hosszú karok sem stimmelnek
A valódi meglepetést mégsem a méret hozta, hanem az, hogy a csontozata alapján Alnashetri a csoport egy korai, bazális leszármazottja, tehát nem egy úgynevezett „végső állapotú” rovarspecialista, hanem a fejlődési fa egyik kezdeti ága. Noha rovarevő lehetett, valószínűleg inkább üldözte zsákmányát, nemcsak kaparta a talajt.
Ez a hosszú karú testalkat egészen más életmódról árulkodik, mint rövid karú, specializált rovarevő rokonaié. Alnashetri elülső végtagja például a hátsó végtag hosszának 61 százaléka volt, míg a késői alvarezszauridáknál csupán fele. Kezén három ujjat viselt, amelyek közül csak az első volt vastag és erős, a többi vékony, ami egyértelműen a mozgékonyságra utalt.
A fogazata is eltérő: a fogai nem voltak annyira kicsik, mint az olyan, késői rokonoké, mint a Shuvuuia vagy a Jaculinykus. Mindez elválasztja a testtörpülés evolúcióját az egyedi rovarevő alkalmazkodásoktól.
Szétszórt kontinensek, széttöredezett történet
A testméret és a speciális életmód közti szoros kapcsolat helyett most úgy tűnik, hogy az alvarezszauridák testtömege többször is változott, és a miniatűr méret – például Alnashetri esetében – önállóan alakult ki. Az új lelet azonban nemcsak az evolúciós folyamatokat értelmezi újra, hanem a földrajzi elterjedést is.
Korábban nehezen tudták megmagyarázni, miért csak Ázsiában és Dél-Amerikában találtak alvarezszauridákat a késő kréta időszak kőzeteiben: azt hitték, hogy késői vándorlás során jutottak egyik kontinensről a másikra. Most azonban, hogy az Alnashetri a csoport törzsfejlődési fáján ilyen bazális helyet foglal el, egy hatalmas, hiányzó „szellemvonal” jelent meg az időskálán, amire a kutatóknak választ kellett találniuk.
Múzeumi gyűjteményeket vizsgálva korábban más néven leírt ragadozó dinoszauruszokat sikeresen azonosítottak korai alvarezszauridákként Észak-Amerika késő jura (Morrison-képződmény) és Európa (Wight-sziget) kőzeteiből; ezek sajátos, csoportjelleget mutató csigolyakapcsolódásokat őriztek.
Pangaeából maradt zsebek
Noha eddig úgy tűnt, hogy a két kontinens között pattogtak az alvarezszauridák, most már világosabb, hogy ezek az őshüllők valószínűleg az egész Pangaea területén jelen voltak, jóval azelőtt, hogy a szuperkontinens darabokra szakadt. A ma ismert, Ázsiára és Dél-Amerikára korlátozódó populációk valójában csak a túlélő zsebek, miután a földrészek különváltak, és helyi kihalások sújtották őket.
Ennek eredményeként az alvarezszauridák története jóval összetettebb lett: nincs egyetlen, közvetlen vonalú törpülés, nincs egyenes út a hangyákhoz alkalmazkodó, miniatűr testméret felé. A miértjük továbbra is rejtély marad: mi tette őket ilyen apróvá?
A zűrös evolúció és a jövő nyomai
Az az elmélet, miszerint a testméret- és életmódváltozásokat nem egyetlen ökológiai tényező irányította, több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A régi, letisztult történet darabjaira hullott.
A kutatók jelenleg CT-felvételekkel vizsgálják Alnashetri csontozatát, hogy feltárják, miként vezetett az egyéni törpeméret a speciális hangyavadász rokonokig. Emellett ugyanott véletlenül egy nagyobb alvarezszaur maradványai is előkerültek: ez a példány hosszabb karjai és nagyobb testmérete révén további adalék lehet a történethez – akár néhány éven belül.
Egy dolog azonban bizonyos: az Alnashetri feltárása után az alvarezszauridák története már sosem lesz olyan egyszerű, mint azt korábban gondoltuk.
