
Az MI megvilágítja a DNS sötét anyagát
A Google DeepMind kutatói legújabb MI-modelljük, az AlphaGenome segítségével hatalmas előrelépést tettek a genetika megértésében. Bár mára az emberi genetikai állomány szinte teljes szövegét sikerült leolvasni, még mindig nem tudjuk pontosan, mi a szerepe a génjeink túlnyomó részét alkotó úgynevezett nem kódoló (noncoding) DNS-szakaszoknak – ez az a rejtélyes „sötét anyag”, amelyről sokáig azt gondolták, csak töltelék.
Ma már tudjuk, hogy ezek a szakaszok elengedhetetlenek a gének szabályozásában, vagyis abban, mikor melyik fehérje termelődik a szervezetben. Az AlphaGenome feladata az, hogy ezeknek a bonyolult szabályozó mechanizmusoknak a működését feltérképezze, és segítse annak megértését, hogyan hozhatók összefüggésbe a DNS-szakaszok eltérései, vagyis a mutációk, olyan betegségekkel, mint például a rák.
Nemcsak a fehérjéket kódoló gének, hanem a teljes genetikai rendszer működése lehet jobban átlátható ezzel a módszerrel. Nem elhanyagolható tényező, hogy ezzel a modellel a kutatók rengeteg időt és munkát takaríthatnak meg, hiszen a laboratóriumi kísérletek során a legsikeresebb hipotézisekkel foglalkozhatnak. Összességében elmondható, hogy az AlphaGenome áttörést jelenthet a genetikai betegségek modellalkotásában, és hosszú távon akár a személyre szabott terápiák kidolgozásában is.
Az orvosok mesterséges tüdőt alkottak – így mentettek meg egy életet
A Northwestern Egyetem orvosai olyan műtétet hajtottak végre, amely korábban teljesen lehetetlennek tűnt: egy 33 éves, életveszélyes légzési elégtelenséggel küzdő férfit két napig tartottak életben teljesen tüdő nélkül. A beteg influenza-fertőzés nyomán akut légzési distressz szindrómában szenvedett, amelynek következtében a tüdejében súlyos gyulladás alakult ki, és a szervezetét oxigénhiány fenyegette. Ezután leállt a szíve és a veséi is, az orvosok szerint a tüdő annyira súlyosan károsodott, hogy kizárt volt a gyógyulás.
A szakemberek ezért kivették a beteg tüdejét, majd egy speciálisan kialakított mesterséges tüdőrendszerrel, extrakorporális membránoxigenizációval (ECMO) oxigénnel dúsították a vérét, és biztosították annak folyamatos áramlását a szervezetben. Két nappal később új tüdőt kapott, és két évvel a beavatkozás után is jól van.
Nem elhanyagolható tényező, hogy ez a bravúr nemcsak a modern orvostudomány lehetőségeit mutatja, hanem figyelmeztet is a súlyos influenza és társbetegségek kockázataira.
Miért „csókolóznak” a babák bélbaktériumai?
Egy friss olasz kutatás a csecsemők mikrobiomjának fejlődését vizsgálta, és megdöbbentő felfedezést tett: a bölcsődében a babák nemcsak betegségeket, hanem jótékony baktériumokat is megosztanak egymással.
A kutatók 43 csecsemő, a gondozók, családtagok és háziállatok bélbaktériumait vizsgálták egy évig. Egy hónappal a bölcsőde kezdete után már kimutatható volt, hogy a babák mikrobiomja elkezdett egymásra hasonlítani, és ezek a változások tovább erősödtek az év folyamán. Érdekesség, hogy akiknek van testvére, azok mikrobiomja még változatosabbá vált, mint azoké, akiknek nincs.
Nem elhanyagolható tényező, hogy a vizsgálat azt is kimutatta: bizonyos hasznos baktériumtörzsek, például az Akkermansia muciniphila, szintén vándorolhatnak a családtagok és a bölcsődézők között. Hogy mindez pontosan mit jelent az egészség szempontjából, még további kutatásokat igényel, de a gyermekkor korai szakaszában a közösségi élet nagyobb mikrobiom-diverzitáshoz vezet.
Egy rúzscserje fittyet hány az evolúció szabályaira
Egy rendhagyó virág, az Aeschynanthus acuminatus, sok mindent megbolygathat, amit a növények evolúciójáról gondoltunk. A rúzscserje (lipstick vine) néven ismert fajták élénkpiros, csőszerű virágaikkal általában a hosszú, vékony csőrű napmadarakat csalogatják. Egy kivételes tajvani változat azonban rövid, zöldessárga virágot hoz – ráadásul Tajvan szigetén nincsenek napmadarak! Ezeket a virágokat helyi, kevésbé válogatós madarak porozzák be, amelyek többféle virágot is látogatnak.
A növények evolúcióját sokáig a Grant–Stebbins-modell magyarázta: az új területre jutó növények a helyi beporzó állatokhoz alkalmazkodnak. Várható lenne tehát, hogy a rúzscserje Tajvanon, a napmadarak hiányában adaptálódott a helyi madarakhoz. Ám a növény DNS-vizsgálata meglepő eredményt hozott: Tajvanra érkezése előtt már ez a ritka változat létezett a szárazföldi Ázsiában is.
Nem elhanyagolható tényező, hogy a természet időről időre képes felülírni az elméleteinket – és valószínűleg ezután is tartogat még meglepetéseket.
Összességében elmondható, hogy a tudomány legújabb eredményei nemcsak a DNS és a mikrobiom rejtélyeit boncolgatják, hanem a biológia alaptételeit is újragondolásra késztetik. Nemcsak a technológia, hanem a természet is mindig tartogat valami váratlant.
