
A sötét csillagok születése és jelentősége
Az univerzum legelső csillagai kis sötétanyag-mikrohalók középpontjában formálódtak. A kozmikus hajnal idején, amikor hidrogén- és héliumfelhők először omlottak össze saját tömegük alatt, néhány százmillió évvel az ősrobbanás után indult el a csillagkeletkezés. E periódusban, a különleges körülményeknek köszönhetően, megszülethettek a sötét csillagok – olyan égitestek, amelyek nemcsak magfúzióval, hanem a sötétanyag-részecskék megsemmisülése során felszabaduló energiával is táplálkoztak. Ez a plusz energiaforrás lehetővé tette, hogy hatalmasra nőjenek, és egyesek összeomlásakor a szupernagy tömegű fekete lyukak magjává váljanak.
Sokkoló felfedezések: kék szörnygalaxisok és túlsúlyos fekete lyukak
A JWST a világegyetem legtávolabbi objektumait is lencsevégre kapta. Ebből adódóan világossá vált, hogy a korai időkben elképesztően gyors volt a galaxisok kialakulása – sokkal gyorsabb, mint azt a hagyományos kozmológiai modellek megengednék. A felfedezett „kék szörnyek” különösen fényesek, tömegesek, és hiányzik belőlük a por, ami extrém körülmények jelenlétére utal.
Emellett egyre több galaxisról derült ki, hogy szokatlanul nagy tömegű fekete lyukat rejtenek. Tipikus példa erre az UHZ1 galaxis: 13,2 milliárd fényévre található; ekkor a világegyetem csupán korának 3%-ánál tartott. Belsejében olyan nagy tömegű fekete lyuk található, amelyet a hagyományos csillagfejlődés pusztán az idő rövidsége miatt nem hozhatott volna létre. Ezt jól illusztrálja, hogy az UHZ1 fekete lyuka feltehetően egy hatalmas sötét csillag összeomlásából született; hasonló mechanizmus más galaxisok esetében is magyarázatot adhat.
Kis vörös pontok és rejtett összefüggések
A JWST egy egészen új, rejtélyes objektumtípusra is rávilágított, a pormentes „kis vörös pontokra”, amelyek a kozmikus hajnalból származnak, és szinte semmilyen röntgensugárzást nem bocsátanak ki. Ezek a tulajdonságok teljesen idegenek a meglévő elméletektől, és tovább erősítik annak lehetőségét, hogy a klasszikus modelleket alaposan át kell dolgozni.
Bizonyítékok és következmények
A legújabb elemzések – például a JADES-GS-13-0 galaxis spektroszkópiai vizsgálata, amelyben szokatlan hélium-elnyelési vonalakat azonosítottak – mind a sötét csillagok létezését támasztják alá. Bár még nem sikerült közvetlenül megfigyelni ilyen csillagot, sejthető, hogy a kozmikus megfigyelések és a laboratóriumi kísérletek eredményei együtt segíthetnek a sötét anyag tulajdonságainak feltárásában.
Következésképpen a sötét csillagok elmélete képes lehet egyetlen logikus fonalra felfűzni a JWST eddigi legnagyobb kozmikus rejtélyeit – a kék szörnygalaxisokat, a korai szupernagy tömegű fekete lyukakat és a titokzatos kis vörös pontokat –, sőt végső soron választ adhat arra is, miből született a világegyetemet ma uraló sötét anyag.
