Kozmikus örökség: a Helix-köd titkai
A Helix-köd az egyik legismertebb és legtöbbet tanulmányozott planetáris köd. A megnevezés félrevezető, hiszen valójában nem egy bolygó, hanem egy csillag halálakor kialakuló, hidrogénből, héliumból és finom kozmikus porból álló, fénylő felhő. A középpontban lévő izzó fehér törpecsillag hatalmas energiájával ionizálja a környező gázt, amely látványos, dugóhúzószerű szerkezetben ragyog a Naprendszer felől nézve.
Életet adó elemek
A színes ködben egy létfontosságú folyamat zajlik: a csillag egykori külső rétegei most szétterjednek a csillagközi térben, olyan elemekben gazdagítva a galaxist, mint a szén, az oxigén és a nitrogén – pontosan azok, amelyek nélkülözhetetlenek a földi élet kialakulásához.
Lenyűgöző részletek a JWST kamerájával
A James Webb űrteleszkóp közeli infravörös kamerája minden korábbinál mélyebbre hatolt a Helix-ködben. A felvételen ezernyi fénylő narancs-arany, üstökösszerű oszlop látható, amelyekben a haldokló csillagból kiáramló gyors csillagszelek választják el a korábbi, hidegebb gázrétegeket az újonnan kidobott, forró anyagtól. Az alsó részen egy narancsszínű félkör ível a sűrűbb tartományok fölé, fent az űr feketéje és néhány kék háttércsillag tűnik fel.
A kép színszűrői segítségével jól megkülönböztethetők a köd eltérő hőmérsékletű és összetételű övezetei: közel a fehér törpéhez a csillag ultraibolya sugárzása okozza a kékes izzást, arrébb a molekuláris hidrogén sárgán, még messzebb a por vörösen látszik.
Milyen jövőt mutat a köd?
A Helix-köd a csillag- és bolygóképződés újabb generációinak bölcsője. A kisugárzott anyag és energia teret biztosít bonyolultabb molekulák kialakulására, felgyorsítva az univerzum örökös újrahasznosítását. Bár látványos, a Helix-köd egyben a Napunk végső sorsának hű térképe is: körülbelül 5 milliárd év múlva egy ugyanilyen fehér törpe marad majd hátra a Nap helyén, miközben a külső rétegek szertefoszlanak a térben.
