A mérgek nyomában
Konkrétabban, a kutatók tíz, 60 ezer éves nyílhegyet vizsgáltak meg, amelyeket évtizedekkel ezelőtt ástak ki. Öt nyílhegyen sikerült azonosítani a buphandrin és az epibuphanisin toxinokat – ezek az ősi vadászok egységes, növényi eredetű mérget alkalmaztak. Ezzel szemben az egykor talált, 24 ezer éves Kruger-barlangi mérgezett eszközök már jóval összetettebb összetételt tartalmaztak, vagyis ekkor következett be a fordulat a vadászati módszerekben.
Elképesztő tudás a vadászat szolgálatában
A felfedezés alapján az őskori vadászó-gyűjtögetők nemcsak ismerték a növényeket, hanem tudatosan ki is használták azok biokémiai tulajdonságait. A méreg lassan, de biztosan fejti ki hatását, így a vadászoknak érteniük kellett az ok-okozati összefüggéseket, és a sikeres vadászat érdekében több napra előre tervezniük kellett.
Új kapuk az őskor kutatásához
Ennek nyomán az új leletek nemcsak azt bizonyítják, hogy a mérgek akár több tízezer évig is kimutathatók, hanem azt is, hogy az ősi ember már ekkor képes volt a komplex gondolkodásra. Mivel a Boophone disticha napjainkban is csak 12,5 kilométerre található a barlangtól, valószínű, hogy már akkor is jelen volt a környéken. A kutatócsoport most azt tervezi, hogy további, fiatalabb rétegeket elemez az Umhlatuzana-lelőhelyen: vajon volt-e megszakítás a méregnyilak használatában, vagy folyamatosan élt ez a tudás?
