Izgalmas ifjú csillagok: EXorok, FUorok és UXorok
A fiatal csillagok (YSO-k) sűrű molekulafelhőkben születnek, és fejlődésük során változó fényjelenségeket mutatnak. Két jól ismert kitörési típus az EXor és a FUor. Az EXor-jellegű csillagok néhány magnitúdós, pár hónaptól néhány évig tartó fényességnövekedést mutatnak, míg a FUor-kitörések akár 5–6 magnitúdósak is lehetnek, és akár évszázadokig eltarthatnak.
A UXor-csillagokra ezzel szemben az a jellemző, hogy fényességük azért változik, mert körülöttük porcsomók időnként eltakarják őket. Az utóbbi években olyan „hibrid” csillagokat is felfedeztek, amelyek mindkét jelenséget mutatják.
V1180 Cassiopeiae: egy különleges eset
A V1180 Cassiopeiae-t eredetileg EXor-típusúnak tartották, később azonban UXor-jellegű fényességváltozásokat is kimutattak nála. Ezért az indiai ARIES intézet vezetésével nemzetközi kutatócsoport vizsgálta át több sávban készült, 1999 és 2025 közötti fénygörbéit és több mint 30 különböző színképi mérését.
Hetekig-hónapokig tartó, hirtelen fényességcsökkenéseket és hosszabb periódusú halványodásokat találtak, amelyeket részben hirtelen portakarások, részben a csillag akkréciós aktivitása idézett elő. A színképi hidrogén- és kalciumvonalak is ezt az aktivitást igazolták, sőt, a fényességingadozás során oxigén- és kénvonalakat is kimutattak, amelyek a kitörések és a portakarás kapcsolatát mutatják.
Kétféle mechanizmus, egy csillag
A csillag legutóbbi halványodásait már kimondottan a porszemcsék okozták, ezekhez ráadásul az akkréciós ráta csökkenése is társult. Az adatok világosan megmutatták az akkréciós ráta és a fényesség közti összefüggést is.
A V1180 Cassiopeiae tehát ritka példája annak a hibrid csillagtípusnak, amelyben a kitörések és a por által okozott eltakarások szorosan összekapcsolódnak, ráadásul mindkettő csak időszakosan figyelhető meg. Ez a kettős természet új megvilágításba helyezi a fiatal csillagok viselkedését.
