Lassú, de látványos előrelépés
A 20. század végére az Everglades folyó 350 kilométeres áramlásának fele odalett; a vízterületet mesterségesen szabdalták fel, mezőgazdasági terület és lakóövezet lett ott, ahol korábban végtelen mocsár és mangroveerdők húzódtak. Az aszályos években a Florida-öböl túlságosan sós lett, tönkrement a tengeri fű, algavirágzások pusztítottak. Az árvizes években pedig a szennyezett vizet a csatornák a Stuart és Fort Myers környéki torkolatvidékekbe vezették, ami gazdasági károkat és ökológiai válságokat okozott.
Az első két évtized lassú haladása után az utóbbi években végre felgyorsult a munka. Átadták például a C-43 víztározót, amely a Lake Okeechobee vizét tárolja, majd szűrve, környezetkímélő ütemben engedi a Caloosahatchee torkolatába. Megkezdődött az Everglades Agricultural Area (EAA) új tározójának építése, ami 2029-re készülhet el. Elkezdődött a Blue Shanty Flow Way, amely több friss vizet enged át a Tamiami Trailen keresztül a Florida-öbölbe, ezzel segítve a Miccosukee rezervátum ökoszisztémájának helyreállását. Elkészült a Biscayne-öböl parti vizes élőhelyének helyreállítása is, amely természetes szűrőként működik a városi csatornavíz számára.
Ezen felül három kilométernyi áthidalást építettek a Tamiami Trail mentén, amely eddig mesterséges gátként viselkedett, gátolva a víz természetes mozgását.
Álmok, kompromisszumok, csalódások
Az EAA tározó mindenki szerint kulcsfontosságú, de hatalmas vitákat váltott ki. Az eredetileg 24 000 hektáros, sekély, élővilágbarát tározót képzeltek el, amelyhez a cukoriparnak is jelentős földeket kellett volna értékesítenie. 2008-ban majdnem sikerült is, amikor a floridai kormányzó megállapodott a U.S. Sugar vállalattal 75 000 hektár eladásáról. De jött a gazdasági válság, az állam kifogyott a pénzből, a cukoripar pedig inkább magának tartotta meg a dráguló földeket.
Végül szűkített, kompromisszumos projekt indult 2023-ban: 4 200 hektáros, 7 méter mély medence, 11 méter magas gáttal – az eredeti terv kétharmadnyi kapacitásával. Mellette 2 600 hektárnyi szűrőmocsár szolgálja a víz tisztítását. Sokan ezt még mindig kevésnek érzik: független kutatók szerint legalább további 40 000 hektárra lenne szükség, hogy elegendő tiszta víz juthasson Dél-Floridába.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a földvásárlás nélkülözhetetlen. A 2014-es népszavazás nyomán a floridai adóbevételekből elkülönített pénzalap jött létre természetvédelmi földvásárlásra, ám több csoport is beperelte a parlamentet, mert az nem az eredeti célokra költi az összegeket. Közben a cukoripar egyre inkább más célú hasznosításban gondolkodik – például kőbányák vagy lakóingatlan-fejlesztések lehetnek a jövőben, ami újabb ökológiai kockázat.
Tiszta víz nélkül nincs új élet
Az egyik legfőbb aggály, hogy csak tiszta vizet szabad átereszteni az Evergladesbe. A Lake Okeechobee-ből és az EAA-ból érkező vizek tele vannak foszforral, ami gyomokat szaporít el, kiszorítva az őshonos növényeket. A jelenlegi szűrőmocsarak (STA) kapacitása korlátozott, ráadásul nincs tartalékrendszer: ha szennyezett a víz, le kell zárni az áramlást.
Egyébként új szűrőmocsár is épül az EAA tározó mellett – de csak az éves vízhozam felét képes majd kezelni. A többi vízmennyiséget a régi szűrőmocsarakba kell irányítani, amelyek már most is túlterheltek a mezőgazdasági szennyvízzel. Szakértők szerint bővítés nélkül nem lehet megfelelő mennyiségű tiszta vizet biztosítani.
Kihívások és a remény jelei
Más problémák is hátráltatják a helyreállítást. Az Everglades térsége szabályos „dobozokra” lett osztva, több helyen túl száraz, máshol – például a Miccosukee rezervátumban – túl sokáig túl magas a vízállás. Itt a Tamiami Trail még mindig nem elég „áteresztő”, a víz lassan halad dél felé, elárasztva az élővilágot.
A Blue Shanty Flow Way elkészülte után a víz természetesebben áramolhat keletről nyugatra, ami javíthatja a tájegységek állapotát. Most már több áteresztő átjárót építenek, és hidakat is a Trail mentén.
Vajon lesz eredménye?
A folytatás még ennél is izgalmasabb: a kutatók szerint a siker kulcsa az, hogy helyreállnak-e az egykor legendás élőhelyek. Minden jelzőfaj – például a tűhegyű garnéla, a fiatal krokodil vagy a foltos tengeri sügér – érzékeny a sótartalomra, így az ökológiai változásokat gyorsan mutatják. Az állományok néhány éven belül helyreállhatnak, ha megindul megfelelő mennyiségű édesvíz dél felé, és ezzel együtt visszatérhetnek a vonuló madarak, valamint a többi élőlény is.
Összességében tehát az Everglades helyreállítása lassan, de biztosan halad. A sikerhez azonban még jelentős állami elkötelezettség, megfelelő finanszírozás, következetes földvásárlási politika és felelős vízkezelés kell. Az igazán látványos eredmények azonban csak évek, sőt évtizedek múlva mutatkoznak meg.
