Váratlan fénypont: nem bolygó, hanem porfelhő
2023-ban a kutatók új, halvány fényforrásra lettek figyelmesek a Fomalhaut körüli porgyűrű belső peremén. Hasonló jelenségre először a 2000-es évek közepén bukkantak: akkor egy titokzatos, kompakt objektum jelent meg, amelyet később Fomalhaut b-nek kereszteltek el. Elsőre bolygónak tűnt, de furcsán viselkedett; idővel elhalványult, majd elnyúlt, végül teljesen eltűnt. A részletek ismeretében más fényt kap a történet: a magyarázathoz inkább a két hatalmas test ütközése után keletkező, lassan szétterjedő törmelékfelhő illik.
Most, majdnem húsz évvel később, a kutatók már nem látták az eredeti objektumot, ellenben felfedeztek egy új, ugyanolyan típusú forrást ugyanazon a porgyűrűn. Úgy tűnik, hogy egy második ütközés zajlott le, nagyjából ugyanabban a régióban. Ezek a felfedezések most először adnak közvetlen bizonyítékot arra, hogy bolygórendszerek fejlődése során még egy csillag születése után évmilliókkal is sorozatos ütközések formálják a rendszert.
Fomalhaut: a szikrázó ütközések világa
A Fomalhaut, amely 25 fényévre található a Déli Halak (Piscis Austrinus) csillagképben, több por- és törmelékövet is őriz, amelyek hasonlítanak a Naprendszerben lévő Kuiper-övhez. A rendszer fénypontjai kizárólag a csillagfény visszaverésével fénylenek, így tűnnek fel a Hubble távcső számára. A csillag fénye azonban lassan kifújja a porfelhőket, így azok elhalványulnak, majd eltűnnek. Ez magyarázza, miért tűnt el az első és miért halványodik el a második felhő is idővel.
Elemzések szerint az ütköző planeteszimálék, vagyis ősi bolygóépítő kövek akár 60 km átmérőjűek is lehettek, így nagyobbak, mint a Naprendszerünkben látott legtöbb aszteroida, amely ilyen robbanásokat okozhatna. Az ilyen grandiózus becsapódások óriási porfelhőt löknek szét, egy ideig világítóvá varázsolva a korábban láthatatlan eseményt.
Minden eddiginél közelebb a planetáris összecsapásokhoz
A kutatókat leginkább az lepte meg, hogy két ekkora porfelhő ilyen közel jött létre egymáshoz térben és időben. Ha az ütközések tényleg véletlenszerűek lennének, sokkal nagyobb szórást várnának. Korábbi elméletek szerint ekkora ütközés kevesebb mint 100 ezer évenként egyszer történik — most mindössze két évtizedes különbséggel láttak ilyet.
A Fomalhaut körüli égi mozgásokról a szakértők úgy fogalmaztak: ha az elmúlt háromezer évet felvennénk, és minden év csak egy pillanat lenne, vakító szikrákat látnánk folyamatosan felvillanni. Ez a rendszer valódi laboratórium, ahol a bolygóépítő ütközéseket és azok következményeit lehet tanulmányozni — ezzel közelebb kerülhetünk ahhoz is, miként születtek anno a Földhöz hasonló bolygók.
Mindebből fakadóan a Fomalhaut körüli események rávilágítanak: a világűrben ma is dúlnak a kozmikus ütközetek, és a bolygórendszerek formálódása sokkal eseménydúsabb, mint azt eddig gondoltuk.
