A hő kezelése új szinten
A hő szinte megzabolázhatatlan: míg a fényt vagy a hangot irányítani tudjuk, a hő diffúzióval, azaz szétterjedéssel halad, ezért nehéz kordában tartani. A hagyományos módszerek – mint a vastag szigetelés vagy a masszív hőelosztók – eltakarják a hőforrást, de rugalmatlan, nehezen méretezhető rendszereket eredményeznek.
Korábban megpróbálták a hőszórás optikai megfelelőjét létrehozni úgynevezett átalakító optikával, de ehhez elméletben negatív hővezetésű anyagokra lett volna szükség – ilyen azonban a valóságban nem létezik, csak a matematikai modellekben.
Megvalósult trükk: aktív hőmetafelületek
A kínai kutatók ezt az akadályt egy okos trükkel kerülték meg: speciális, pozitív hővezetésű anyagból készült héjat terveztek, amelyet körben 10 félvezető lapka övez. Ezek a lapkák elektronikus vezérléssel képesek precízen fűteni vagy hűteni a tárgy környezetét, így a hőmintázatot kilencszeresére nagyították. A kísérletben egy 10 mm sugarú, kör alakú tárgyat helyeztek ebbe a “héjba”, amely így egy 90 mm sugarú tárgy hőlenyomatát szimulálta.
Ez a módszer a szuperszigetelő hatásra épül, és új utakat nyithat a hőgyűjtők, a szuperabszorberek vagy akár az extra nagyteljesítményű hőforrások fejlesztésében. Az energiahatékonysági törekvések és a hőkamerás leplezés mellett akár a magánélet védelmében vagy a titkosításban is új ajtókat nyithat az aktív hőmetafelületek alkalmazása.
