
Miért ugrik a víz az öbölben?
Amikor egy hurrikán vagy heves vihar éri el az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidékét, és eléri a tengeröblöt, a megszokott mintázat felborul. A szokásos dagályhoz társuló vihardagály, azaz a szél és a légnyomás miatt felgyűrt víztömeg együtt több méteres vízszintemelkedést okozhat. A kutatók olyan szimulációkat futtattak, amelyekben a nyitott part (pl. Virginia Beach) vízszintjét hasonlították össze az öböl belsőbb, látszólag védettebb pontjaival (mint Hampton vagy Norfolk). Az eredmények szerint a vihardagály az öböl belsejében akár majdnem 2 méterrel is magasabb lehet a szokásosnál, ami radikális eltérést jelent a tengerparti értékekhez képest.
A fordulat oka mindenkit meglepett
Elsőre az lenne a logikus feltételezés, hogy az öböl partja védettebb, és így a viharok ereje tompul. Ez azonban tévedés: a félig zárt tengeri öblök, mint a Chesapeake-öböl, bizonyos körülmények közt még nagyobb árvizet kaphatnak, mint a nyílt tenger. Az öblök sajátos alakja, mélysége, illetve a csatornák szűkülése vagy tágulása felerősíti a hullámmozgást, és így akár apró változások (például a vihar iránya, sebessége) is jelentős különbséget okozhatnak a vízszintben. A kutatók a 2011-es Irene hurrikán adataival hitelesítették a modelljüket, így a szimulációk a valóságot pontosan tükrözik. Ezek alapján az öböl belsejében a vihardagály jóval kiszámíthatatlanabb és szélsőségesebb, mint a part mentén.
Változó éghajlat, növekvő kockázat
A mostani eredmények szerint a Chesapeake-öböl környéki települések jelentősen alábecsülhetik a valódi árvízveszélyt, ha csak a tengerparti modellekre hagyatkoznak. A klímaváltozás miatt a tengerszint már most emelkedik, és a helyi talajsüllyedés is fokozza a veszélyt — így egy jövőbeni vihar során a kiindulási vízállás magasabb lesz, a vihardagály pedig váratlanul nagy lehet. Mindemellett a melegebb óceán több energiát ad a trópusi viharoknak, így azok erősebb széllel és nagyobb csapadékkal érkezhetnek, ami tovább nehezíti az árvizek előrejelzését.
Tanulságok máshol is
A tanulmány ugyan a Chesapeake-öbölre koncentrál, de világszerte minden nagyobb öböl és félig vagy teljesen zárt tengerterület hasonlóan veszélyeztetett. Az ilyen helyeken nem elég a hagyományos, nyílt-óceáni adatokat használni az árvízi tervezéshez, mert ezek könnyen alábecsülhetik a valódi kockázatot. A helyi döntéshozóknak, tervezőknek és lakosoknak érdemes újragondolniuk, mire készülnek, főleg, hogy az éghajlatváltozás miatt a szélsőségek csak tovább nőhetnek az elkövetkező évtizedekben.
