A macskák szőrszínének genetikája
A macskák bundájának színét és mintázatát számtalan gén befolyásolja. Ezekből alakulnak ki a különböző minták, legyen szó akár a bengáliéhoz hasonló pettyes mintázatról, vagy a klasszikus márványos mintáról. A különféle gének egymással hierarchikus kapcsolatban állnak: például egy domináns fehér színt okozó gén teljesen felülírhatja az eredeti szőrszínt. Más gének a mintázatot szabályozzák, és képesek további variációkat hozzáadni az alapszínhez. Egyes színek, például a teknőctarka vagy a háromszínű változatok, csak nőstény cicáknál jelennek meg, mert az ezeket meghatározó gének az X-kromoszómán helyezkednek el. Ez a sokféleség megmagyarázza, miért néznek ki a testvérek gyakran, mintha semmi közük sem lenne egymáshoz.
Többszörös apaság: a macskák ovulációjának furcsaságai
A nőstény macskák úgynevezett indukált ovulációval szaporodnak, vagyis csak akkor bocsátják ki a petesejteket, ha előtte párosodtak. Ez megnöveli a megtermékenyülés esélyét, viszont azt is eredményezi, hogy akár több hím is lehet az alom apja. Ha az első párosodás után a nőstény később újabb kandúrral találkozik, akkor több hímtől is származhatnak kiscicák egy alomban. Ezt a jelenséget heteropaternális superfecundatiónak hívják.
Kutatások szerint a városokban sokkal gyakoribb ez a többszörös apaság, mivel sok macska él kis területen, így a kandúrok territóriuma is jobban átfedhet. Egy vizsgálat szerint a városi almok 70–83 százalékában, míg a vidékiaknál csak 0–22 százalékban fordul elő, hogy egyszerre több apától származnak a kölykök. Ennek evolúciós előnye is lehet: ha egy alomban nagyobb a genetikai sokszínűség, az javítja az életben maradási esélyeket.
