
A maja naptárak titka
A maja kultúrában három alapvető naptárt használtak: a Hosszú Számítást, ami a napok folyamatos számlálását jelentette; a 260 napos asztrológiai naptárt, a Tzolk’ínt; valamint a 365 napos évkört, a Haab’-ot. Mivel a spanyol hódítók és katolikus hittérítők munkája nyomán a legtöbb maja könyv megsemmisült, ma csupán négy hieroglif írású kódex ismert: a Drezdai, a Madridi, a Párizsi és a Grolier kódex. Közülük a Drezdai kódex a legismertebb, amely a 11–12. században, valószínűleg Chichén Itzá közelében keletkezett; kinyitva 365 cm hosszú. A szöveg dekódolása a 20. század elején történt meg; többek között helyi történelmi eseményeket és égi táblázatokat, például a Hold- és Vénusz-keringést is leír.
Égi jóslás és tudományos precizitás
A maja naptárakat úgynevezett „időszámlálók” (daykeepers) gondosan vezették, és ez a hagyomány a mai napig él. Ezek a szakemberek az égi események köré szerveződő rituálékat is végeztek; a fogyatkozások a hitviláguk fontos részét képezték. Új kutatások szerint a Drezdai kódex fogyatkozási táblázata eredetileg egy általános holdhónap-táblázatból fejlődött ki, és nemcsak fogyatkozások számítására készült. Kiderült, hogy a 405 holdhónapos ciklus (11 960 nap) pontosan 46 alkalommal illeszkedik a 260 napos Tzolk’ín naptár menetéhez (46×260=11 960 nap). Következésképpen a maják képesek voltak a Hold új- és teliholdjának idejét előrejelezni 405 egymást követő holdhónapra – így pontosan tudták, mikor lehetett esély fogyatkozásra.
Pontosság folyamatos korrekciókkal
A történet másik oldala viszont az, hogy a maják ismerték naptáruk tökéletlenségeit, ezért időről időre igazítottak rajta, hogy hosszú távon is pontosak maradjanak. Nem indították újra a számolást egyetlen fix pontról, hanem átfedő táblázatokat vezettek. Két megbízható pontot használtak: a 358. újholdat (ez a legmegbízhatóbb túlbecslés) és a 223. újholdat (a legjobb alábecslés). Így sosem hagytak ki egyetlen jelentős fogyatkozást sem, és a táblázataikat folyamatosan módosították a tapasztalatok alapján.
Rítusok és tudomány határán
A maja tudósok, bár műszereik az égi eseményeket csak nap pontossággal jelezték előre, elképesztően pontos rendszert dolgoztak ki. A bolygók és fogyatkozások megfigyelése egy vallási rendszer mélyén élt tovább, és a rítusok szervesen kapcsolódtak az asztrológiához, csillagászathoz. Több mint ezer év alatt, háborúk, éhínség és leigázások ellenére is mindig akadtak, akik öt-hat havonta feljegyezték a fogyatkozásokat. Nem az történt, hogy egyre pontosabbá tették a naptárukat, hanem az, hogy született egy rendszer, amely folyamatosan pontos maradt – és éppen ez teszi igazán különlegessé a maja tudást.
