
Mi teszi csillagközivé?
Az üstökös extraszoláris eredetét a pálya excentricitása mutatja. Ennek mértéke messze meghaladja az ismert üstökösökét, több mint 6, ami azt jelenti, hogy a 3I/ATLAS nagyjából egyenes vonalon száguldott át a Naprendszeren: a Nap közelében csak enyhén eltért az iránya, majd szinte változatlanul halad tovább a csillagközi térbe. Miközben a legtöbb üstökös pályája ellipszis alakú, a 3I/ATLAS pályája erősen hiperbolikus volt, így a Nap gravitációja alig befolyásolta. Ez egyértelműen kizárja bármiféle földi vagy naprendszerbeli eredetet, és a kutatók kiemelt prioritással igyekeztek minél alaposabban megfigyelni ezt a ritka égi vándort.
Kihívások a megfigyelésben
Többek között az jelentett nehézséget, hogy a Föld pályájához legközelebb eső pontján az üstökös épp a Nap túlsó oldalán tartózkodott, így a Földről csak korlátozottan lehetett vizsgálni. Szerencsére a Mars körüli szondák – például a HiRISE kamera, amely eredetileg a Mars felszínének tanulmányozására szolgál – egészen kivételes felvételeket tudtak készíteni a 3I/ATLAS-ról. A kutatók emellett más űreszközöket is bevetettek: a Hubble-űrtávcső, a James Webb-űrtávcső (James Webb Space Telescope, JWST), valamint két, aszteroidákhoz tartó űrszonda mind fontos adatokat szolgáltattak a különös égitest megértéséhez.
Mit tudunk már most?
A Hubble által készített képek alapján az üstökös mérete legfeljebb néhány kilométer átmérőjű lehet, és mozgása nem mutat jelentős változást, vagyis forgása lassú. Amint a felszíne felmelegedett, a Nappal szembenéző oldalán először anyagsugarat bocsátott ki, majd ebből alakult ki a tipikus üstökösfarok. A megfigyelések szerint az anyagáram legnagyobb része porból áll, és valószínű, hogy a 3I/ATLAS felszínén néhány aktívabb hőforrás dominálja a por- és gázkibocsátást, ahogy azt korábban a Rosetta-küldetés is tapasztalta egy másik üstökösnél.
A Mars körül mozgó szondák a Naphoz képest ellenfényben is tanulmányozhatták a kómát, vagyis az üstököst körbevevő porszerű felhőt. Az üstökösből távozó anyag mennyisége egyébként nagyon hasonló a Naprendszerben megszokott üstökösökhöz – ám bizonyos részletek újszerűek. Például a szokásosnál több szén-dioxid szabadul fel a vízhez képest, illetve a 3I/ATLAS feltűnően sok nikkelt tartalmaz, jóllehet a helyi üstökösök vasat és nikkelt általában együtt bocsátanak ki.
Lehetőségek és rejtélyek
Eddigi pályája alapján a 3I/ATLAS a galaxis magja irányából érkezik, és úgy tűnik, hogy hosszú időn keresztül nem találkozott más csillagrendszerrel. Ebből következhet, hogy akár a Naprendszernél is öregebb lehet, valamint egy olyan ősi csillag környezetében keletkezhetett, amelyben jóval kevesebb nehéz elem volt, mint fiatalabb társaiban. A kutatók jelenleg egy külön oldalon gyűjtik a róla készült friss képeket és eredményeket, de az adatelemzés még nagyon az elején jár – további érdekességekre számíthatunk.
Noha egyesek – többek között Avi Loeb, a híres csillagász – ismét felvetették, hogy egy űreszközzel van dolgunk, minden elérhető bizonyíték azt mutatja: a 3I/ATLAS egy egyszerű, de különleges eredetű üstökös.
A jövő csillagközi vendégei
A NASA bolygóvédelmi programja és az automatikus égboltfelmérő rendszerek kiépítése lehetővé teszi, hogy az ilyen idegen objektumokat egyre hamarabb kiszúrjuk és vizsgáljuk. Eddig három csillagközi objektumot – két üstököst és egy aszteroidát – sikerült azonosítani, és biztosra vehető, hogy a következő években továbbiak csatlakoznak majd hozzájuk. Így egyre pontosabb képet alkothatunk arról, milyen égitestek sodródnak a galaxisban a csillagok között.
