
Újabb megtalálások, új részletekkel
Több mint száz évvel az első felfedezés után Paul C. Sereno, a Chicagói Egyetem paleontológusa visszatért ugyanarra a helyszínre, ahol Sternberg feltárta az első Edmontosaurus-múmiát. Ezen az alig 10 kilométer átmérőjű „múmia-zónában” két további Edmontosaurus-példány került elő, ahol egy alig egy milliméter vastag agyagrétegben konzerválódott az eredeti testfelszín lenyomata, a legparányibb bőrpikkelyektől a farok csúcsán lévő tüskékig. Mégsem sejtették, milyen meglepetéseket tartogatnak az új leletek.
Hogyan változott az Edmontosaurus képe az idők során?
Nem sokkal az első lelet után készítette el Charles R. Knight híres paleo-művész az Edmontosaurus rajzát az eredeti múmia alapján. Bár sok részletében pontos volt, tévedett, amikor a taréjt a test teljes hosszán végigfutónak ábrázolta – a leleten ugyanis nem volt meg a farok. Évtizedekkel később, 1984-ben Jack Horner paleontológus a farkán tüskés képletet talált (és nem taréjt), de a preparátum minősége miatt még mindig tévesen gondolkodott a tüskék alakjáról és elhelyezkedéséről. Így keveredtek a különböző, egymásnak ellentmondó elképzelések a kacsacsőrű dinoszaurusz külsejéről.
Sereno csapata végül beazonosította az eredeti „múmia-zónát”, amit Sternberg jegyzetei és helyi farmerek elbeszélései alapján találtak meg. Itt, a Lance-formáció részeként, szokatlanul gyors ütemű üledékképződés történt – bizonyos térségekben a formáció vastagsága 200 méterről hirtelen 1000 méterre ugrott. Feltehetően gyakori áradások okozhatták, hogy a dinoszauruszok tetemeit gyorsan sár temette be, így tökéletes körülményeket teremtve az ún. „agyaglenyomat-képződésnek”.
Ez a konzerválási típus a tenger fenekén élő gerinctelenek között megszokott, de dinoszauruszoknál szinte példa nélküli. Az agyagréteg vékony „maszkként” fedi a bőrfelszínt, rendkívül részletgazdag lenyomatot hagyva. Így mindhárom Edmontosaurus-példány az elmúlt évtizedek legpontosabb képét adja a fajról.
Modern technika – meghökkentő részletek
CT, röntgen, fotogrammetria és más modern képalkotó eljárások segítségével sikerült a frissen megtalált múmiák bőrmodelljét digitálisan ráilleszteni a csontvázakra. Ez a felbontás még néhány éve sem lett volna lehetséges – most viszont kiderült, hogy az Edmontosaurusnak valójában egyedülálló, apró, mindössze 1–4 milliméteres pikkelyei voltak, amelyek a farok alsó részén sem haladták meg az 1 centimétert.
Talán a legnagyobb meglepetés: a lábakon kiválóan látszanak a paták. Az elülső végtagok közepén egyetlen, ék alakú pata (alul jellegzetes „béka”, gumis alépítménnyel), míg a hátsó lábakon háromszög alakú paták ölelték körbe a három ujjat, hátul húsos sarokkal – a leírás alapján az orrszarvúéhoz hasonlóan. Így kiderült, hogy a paták megjelenése nem a modern emlősök „újítása”: a dinoszauruszoknál már jóval korábban kialakult.
A hát taraja a fejtetőtől hátrafelé indult, majd egy ponton tüskesorba váltott, ahol minden tüske pontosan egy csigolyához kapcsolódott, a mai kaméleonoknál megfigyelhető módon.
Még több rejtély a múmia-zónában
Az Edmontosaurus mellett Sereno csapata más fantasztikus leleteket is talált. Már az első dombon, amibe belebotlottak, egy T. rex rejtőzött a mélyben. Egy másik múmia egy Triceratops volt, ezek vizsgálata jelenleg is folyamatban van.
Mindkét maradvány rendkívüli. A T. rex meglepően életközeli pózban őrződött meg, ami arra utalhat, hogy az állat még életben volt, amikor eltemetődött. Az Edmontosaurus-példányok viszont jellegzetes halotti pózban maradtak fenn, vagyis vélhetően hetekkel a sár általi elfedés előtt pusztultak el. Ez azt jelenti, hogy a T. rex agyaglenyomata még pontosabban tükrözheti az élő példány külsejét.
A Triceratops vizsgálata is ígéretes: pikkelyeik mérete az Edmontosaurusénak akár a tízszerese, a bőrük ránctalan, vagyis lényegesen vastagabb volt. Két, közel azonos testméretű, azonos korban és helyen élt faj, mégis ekkora különbségek: ez arra utal, hogy a fiziológiájuk radikálisan eltérhetett.
Egy új felfedezési korszak kezdete
A wyomingi múmia-zóna leletei egyre több olyan első bizonyítékot szolgáltatnak, amelyek új lapot nyitnak a dinoszauruszok kutatásában – a Föld első patás gerincesei közé sorolható, hüllőszerű, négylábú „patás” állatokat is ezek között találták meg először. Ráadásul hamarosan új publikációk várhatók a T. rex és a Triceratops múmiákról, amelyek újabb szenzációkat hozhatnak a dinoszauruszok világából. Az biztos: ez még csak a kezdet.
