Az agy működése fáradtan: mintha valóban aludnál
A kísérlet során 26 egészséges önkéntest figyeltek meg, akik közül 19 nő volt. Mindannyian két különböző állapotban vettek részt a vizsgálaton, körülbelül tíz nap eltéréssel: egyszer kipihenten, egyszer pedig egy teljes, átvirrasztott éjszaka után. A fáradtan érkezők a laborban maradtak ébren egész éjszaka, míg kipihent társaik 6,5-9 órát aludtak otthon. Reggel EEG-sapkákkal rögzítették az agyhullámaikat, MRI-vel vizsgálták az agyi vér- és agyfolyadékáramlást, valamint szemkövetővel figyelték a pupillaméretet.
A feladat egyszerű volt: a résztvevőknek minél gyorsabban kellett gombot nyomni, ha képet láttak vagy hangot hallottak. Pihenésképpen egy 25 perces szakaszt is beiktattak, amikor csak nyugodtan feküdtek.
Az agyfolyadék játszik a figyelmünkkel
A kipihent alanyok éberebbek voltak, gyorsabban és pontosabban reagáltak. Az alváshiányos résztvevők viszont lassabban vették észre az ingereket, több hibát is vétettek – ami várható volt. Ami igazán meglepő, hogy a fáradt agyban óriási CSF-hullámokat figyeltek meg, és lassú agyhullámok jelentek meg, akárcsak a non-REM alvás első két szakaszára jellemzően.
Normális esetben ilyen változások csak alvás közben vannak, most viszont éber, de kimerült állapotban is előfordultak. Amikor a kísérleti személyek szó szerint „kizökkentek” vagy „elkalandoztak”, CSF-kiáramlást észleltek az agyból; amikor újra sikerült koncentrálniuk, visszaáramlott az agyfolyadék. Ez az összefüggés alváshiány esetén még szorosabbnak bizonyult, utalva arra, hogy a szervezet keringési rendszere koordinálja ezt a kapcsolatot.
Félálomban dolgozó agy: érdekes következmények
A következmények messzire nyúlnak. A kutatók szerint a fáradt agy „részidőben” alvásközeli állapotba kapcsol, de az igazi alvás beállta nélkül. A figyelemzavar tehát a mélyebb, alvással összefüggő agyi folyamat jele. A vér- és agyfolyadékáramlás hirtelen változásainak pontos okai és következményei egyelőre nem tisztázottak, de felmerülhet, hogy ez akár az agy méregtelenítésével is kapcsolatban lehet.
Mi hajtja ezt az egész folyamatot?
A szakértők úgy vélik, az autonóm idegrendszer – vagyis a tudatunk számára „láthatatlan” testi működések irányítója – játszik kulcsszerepet ebben a sajátos hullámzásban. Érdekes, hogy bár a legtöbben csak néhány óra alvást veszítenek el egy-egy rossz éjszakán, a kutatás 24 órás teljes alvásmegvonást vizsgált, így a tapasztalt hatások is extrémebbek voltak.
Új lehetőségek az alvásproblémák kutatásában
A felismerések alapján a jövőben lehetőség nyílhat új kezelési célpontok keresésére: ha pontosan megérthetjük, hogyan „kizökken” az agy az alvásmegvonás hatására, talán hatékonyabban tudunk majd segíteni azoknak, akik krónikus alvásgondokkal küzdenek. Ugyanakkor az is biztos: a kialvatlanság nemcsak hosszú távon veszélyes, rövid távon is azonnali, érzékelhető változásokat okoz az agyban.
