
A LeLaR forradalma az űrkutatásban
A kutatás a LeLaR projekten belül zajlott, amelynek célja az autonóm műholdirányító rendszerek új generációjának létrehozása. Ehhez a műholdak stabilizálására és célzott irányítására egy tanuló, MI-alapú vezérlőt fejlesztettek az InnoCube műhold fedélzetén. A megszokott, merev algoritmusok helyett mély megerősítéses tanulást (DRL) alkalmaztak, amely során egy neurális hálózat szimulált környezetben sajátítja el az optimális irányítási módszereket.
Gyors alkalmazkodás, automatikus tanulás
Az új megközelítés legnagyobb előnye, hogy sokkal gyorsabb és rugalmasabb a hagyományos vezérlőrendszereknél, amelyek finomhangolása szakembereknek hosszú hónapokat vagy éveket vehet igénybe. A DRL-módszer automatizálja ezt a folyamatot, sőt képes a vezérlőt magától az aktuális körülményekhez igazítani, ezzel feleslegessé teszi az időigényes kézi újrakalibrálást.
Kihívások és áttörések: a szimulációtól a valóságig
Mielőtt az MI-t valóban bevetették volna, előbb szimulációban tanították, majd az elkészült neurális hálózatot feltöltötték az InnoCube űrbéli rendszereibe. Az egyik legnehezebb kihívást az úgynevezett Sim2Real szakadék áthidalása jelentette, vagyis hogy a szimulációban tanult MI valóban megbízhatóan működjön az űr valóságában is. Ennek fényében globálisan elsőként bizonyították, hogy a mély megerősítéses tanuláson alapuló MI képes önálló, precíz vezérlőfeladatokat végrehajtani az űrben.
Bizalom és elfogadás az MI iránt az űrkutatásban
A sikeres demonstráció világossá tette, hogy a mesterséges intelligencia már most is bevethető biztonságkritikus űrmissziókban. Ez nagy lendületet adhat az MI térhódításának a légi- és űrkutatásban, különösen, hogy a távolabbi, emberi beavatkozást nem igénylő űrutazásoknál alapvető fontosságú lehet az autonóm vezérlés.
Új távlatokban az űrbeli önállóság
A kísérlet során használt InnoCube műholdat a TU Berlinnel közösen fejlesztették, és további újításokat is tartalmaz, például a vezeték nélküli műholdbuszt (SKITH), ami jelentősen csökkenti a hibalehetőséget és a tömeget. Mindez megalapozhatja a még gyorsabb és olcsóbb, MI-alapú vezérlők fejlesztését a jövő űreszközeihez, legyen szó akár távoli bolygók felé induló missziókról.
Ennek fényében Würzburg és a LeLaR projekt valódi úttörővé vált az autonóm, MI-alapú űrirányításban – mindezt egy új korszak nyitányaként, ahol az intelligens, adaptív és önfejlesztő rendszerek játsszák a főszerepet.
