
Az MI-ügynökök ígérete és a valóság
Számos nagyvállalat óriási lendülettel hirdeti, hogy eljött az úgynevezett „agentikus” korszak, amelyben MI-alapú digitális asszisztensek végzik majd a vásárlást, az ügyintézést és mindenféle monotonnak tartott feladatot a felhasználók helyett. A Google Cloud egyik vezetője szerint például a kiskereskedelem már el is indult abba az irányba, ahol ezek a szoftveres ügynökök intézik az emberek és cégek nevében zajló tranzakciókat, hatékonyabbá és személyesebbé téve a vásárlást.
Mégis, ha közelebbről megnézzük az MI-ágensek működését, rengeteg technikai és jogi akadály bukkan fel. Elméletben egy MI-alapú rendszer emberi beavatkozás nélkül is képes vásárolni egy webshopban vagy repülőjegyet foglalni. Csakhogy ezek a rendszerek még hajlamosak hibázni, nehézkesen kezelik a védelmi rendszereket, vagy hiányzik belőlük a kontextus, ami nélkül könnyen elakadnak a feladatban.
Amazon és Perplexity: harc az ellenőrzésért
Az ütközet a gyakorlatban is elkezdődött. Néhány napja az Amazon felszólította a Perplexity nevű céget, hogy a platformjára épített Comet böngésző MI-je ne hajtson végre automatikus vásárlásokat az Amazon oldalán. Külön figyelmet érdemel, hogy az ügy nem egyedi: egyre több nagyvállalat próbálja kizárni saját platformjáról a külső MI-ügynököket, mivel ezek egyrészt plusz terhelést jelentenek, másrészt veszélyeztetik a vevőkhöz való közvetlen hozzáférésüket és a saját adatvagyonukat.
A Perplexity azzal vágott vissza, hogy az MI-ügynökök valójában munkaerőként is értelmezhetők, tehát a cégek ugyanúgy elvárhatnák, hogy szoftveres segítséget is alkalmazhasson bárki, mint ahogy humán asszisztenst is felvehet. Mégis, a kettő nem teljesen azonos. Az MI-ügynök nem úgy dolgozik, mint egy ember: másképp használja az erőforrásokat, másképp generál adatforgalmat, ráadásul a reklám- és analitikai rendszerek is nehezen tudják eldönteni, hogy gép vagy ember lépett be a rendszerbe.
Jogi szürkezóna: ki a felelős az MI hibájáért?
Az MI-ügynökök felbukkanása nemcsak a gazdasági, hanem a jogi rendszert is próbára teszi. Komoly kérdés, ki vállalja a felelősséget, ha egy önállóan működő szoftver hibázik, félreinformál vagy kárt okoz – legyen szó pénzügyi veszteségről vagy adatvédelmi incidensről.
Míg az MI-fejlesztők szeretnék, ha a felelősség nem terhelné a hozamukat, addig a szolgáltatók (például webáruházak) ragaszkodnak ahhoz, hogy megszabják, milyen feltételekkel használható a rendszerük, ki milyen céllal léphet be a felületre, és milyen eszközökkel lehet automatizálni a műveleteket. Ezért hivatkozik az Amazon is arra, hogy a saját platformján maga dönti el, mi engedélyezett, és mi nem – a felhasználóknak, legyenek emberek vagy MI-k, ezt tiszteletben kell tartaniuk.
Ennek fényében a cégek egyre inkább szerződéses úton próbálnak minden kockázatot az MI felhasználójára hárítani: ha az ügynök rosszul dönt, a felelősség az ügyfélé. Emiatt – és éppen ezért – az MI-fejlesztők igyekeznek kikerülni ezt a fajta felelősséget, és a szabályozási kiskapukat keresik.
Nem mindenki rajong az MI-ügynökökért
Az MI-ügynökök bevezetése a hétköznapokban sem zökkenőmentes. Fejlesztési és üzemeltetési feladatokra egyre több ilyen rendszert állítanak szolgálatba, de a végeredmény nem mindig elégíti ki a felhasználók igényeit. Tipikus példa, hogy a Klarna néhány hónap után kénytelen volt visszakozni MI-alapú ügyfélszolgálatától, mert nőtt az elégedetlenség az ügyfelek körében.
A társadalmi viselkedés sem mindig igazodik a fejlesztők álmaihoz. Egy San Franciscó-i étteremben például egy MI-vezérelt robot segített az elviteles rendelések lebonyolításában, mégis gyakran hátráltatta az emberi munkát, nehezítette a felszolgálók mozgását, és egy alkalommal balesetet is okozott. Időnként segített, mert kevesebbet kellett a dolgozóknak rohangálniuk, de az általános tapasztalat szerint több gondot okozott, mint hasznot.
Az MI-ügynökök jövője
Bár az MI-ügynökök fejlődnek, egyelőre nem érték el azt a szintet, ahol zökkenőmentesen, felelősségteljesen, jogtisztán és mindenki számára hasznosan tudnának működni. A nagy technológiai cégek továbbra is a saját érdekeiket védik, őrzik a piacukat, és nem szívesen engedik be a konkurens automatizált rendszereket.
Úgy tűnik, az MI-ügynökök aranykora még várat magára. Amíg a jog, a társadalom, a technika és a vállalati érdekek nem rendeződnek, a teljesen autonóm szoftverügynökök csak a sci-fi világában működnek zökkenőmentesen – a valóságban pedig egyelőre több bosszúságot, mint hasznot hoznak.
