Jövőbeli forgatókönyvek: rivalizálás vagy fenntarthatóság
Két elképzelt jövő szerepel a kutatási modellekben. Az egyik, az SSP3, feszült globális viszonyokat, nacionalizmust, fosszilisenergia-függőséget és csekély előrelépést jelent a klímavédelemben. Ebben a forgatókönyvben a brazil mezőgazdaság terjeszkedik a növekvő élelmiszerigény és a szerény hozamnövekedések miatt. Ezzel szemben az SSP1 a klímavédelemre, a tiszta energiára és a természetes ökoszisztémák védelmére helyezi a hangsúlyt, így a mezőgazdasági terület csökken a mérséklődő élelmiszerigény és a jelentős hozamnövekedés következtében.
Hol számít igazán a terjeszkedés?
Az SSP3 szerint 52 millió hektárnyi természetes területet alakítanának át mezőgazdasági célra, ami az ország minden régiójában érezteti hatását. A mezőgazdasági bevételek 28%-kal nőnek 2025 és 2050 között, de ennek ára van: a természetes vegetáció elvesztése összesen 12 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátást okozna, jóval meghaladva a 2010-es évek brazíliai átlagát. Külön figyelmet érdemel, hogy a biodiverzitás is hatalmas veszteségeket szenvedne: a vizsgált emlősfajok 70%-a, köztük a Saguinus bicolor, élőhelyének jelentős részét elveszítené.
A káros hatások mértéke nemcsak a kiterjedéstől, hanem a helyszíntől is függ. Az Amazonas-vidék és az Atlanti-erdő esetében a tarvágás különösen súlyos klíma- és biodiverzitás-veszteséggel jár. Ezzel szemben a biológiailag értékes, védett területek belsejében végzett irtás sokkal nagyobb veszélyt jelent a veszélyeztetett fajokra és a helyi közösségekre.
Helyreállítás és költséghatékonyság
Az SSP1 trendje szerint csökkenhet az élelmiszerkereslet, így a mezőgazdasági földek elhagyásával jelentős területek szabadulnak fel, lehetőséget adva a természetes állapot helyreállítására. Bár a bevételek 31%-kal csökkennének, ezzel szemben több mint 12,4 milliárd tonna szén-dioxidot vonnának ki a légkörből, ami feltűnően nagy arány az EU jelenlegi kibocsátásához képest. Az emlősök kétharmadának élőhelye növekedne: a visszaerdősítés még mezőgazdasági veszteségek mellett is hatalmas környezeti hasznot hozhat.
Külön figyelmet érdemel, hogy az ilyen helyreállítási folyamatok viszonylag alacsony mezőgazdasági veszteségek árán valósulhatnak meg: tonnánként mindössze 1800–3600 forint bevételkieséssel, miközben a karbon egységára az EU-ban már 25 ezer forint körül van. Ennek alapján megállapítható, hogy a stratégiai, jól célzott visszaerdősítés Brazíliában rendkívül költséghatékony éghajlatvédelmi megoldás lehet, és további előnyöket is kínál a biológiai sokféleség javításában.
A jövő kulcskérdései
Brazília fenntartható jövője azon dől el, mennyi földet használ mezőgazdaságra, illetve hol helyezkednek el ezek a területek. Ha a bővülés elkerülhetetlen, akkor fontos a tudatos tervezés: a jelentős szén- és biodiverzitás-tároló területeket meg kell óvni, a helyreállítás pedig gazdasági szempontból is életképes, és a klímavédelem kulcsfontosságú eleme lehet.
