Az év meglepetése: meteorit-szilánkok a Hold túlsó oldalán

A túlsó oldal titkai

Korábban csak a Hold Föld felé eső, simább, vulkáni tevékenységgel telítettebb oldaláról érkeztek kőzetminták különböző űrmissziók révén. A Csang’o–6 (Chang’e-6) robot azonban a túlsó oldalon, a Hold legnagyobb és legmélyebb, mintegy 2,5 millió km²-es, a teljes felszín egynegyedét kitevő Déli-sark–Aitken-medencében landolt. A kutatók többek között arra keresik a választ, hogy a Hold e két oldala miért különbözik egymástól ennyire.

Ezt a hatalmas medencét valószínűleg egy nagy aszteroida hozta létre mintegy négy milliárd éve. A becsapódások során a Hold köpenyéből is kerülhetett kőzet a felszínre – a most talált meteoritdarabok azonban mindenkit megleptek.

Űrbéli nyomozás

A kutatók eredetileg úgy vélték, a minták a Hold köpenyéből származnak, de az elemzések (vas-, mangán- és cinktartalom alapján) mást mutattak. Ezért megvizsgálták a mintákban található három oxigénizotóp arányát is, amely alapján egyértelműen azonosítható, hogy milyen égitesttől származik egy anyag – ez az „űrbéli ujjlenyomat”. Az eredmények két már vizsgált aszteroidával, a Rjuguval (Ryugu) és a Bennuval mutattak egyezést. Mindkettő tartalmazott a Naprendszernél is idősebb port és illékony anyagokat, például vizet.

Ősi víz és törékeny kincs

A mostani felfedezés megerősíti, hogy ilyen aszteroidák jelentős mennyiségben juttathattak vizet és egyéb létfontosságú vegyületeket a Holdra. Ugyanilyen típusú meteoritok a Földön rendkívül ritkák, ugyanis olyan törékenyek, hogy szinte soha nem élik túl a légkört. Ezért a Holdról származó, épen maradt minták különösen értékesek.

A kutatások következő lépése, hogy a szakértők megpróbálják meghatározni a meteoritok korát – ezzel akár azt is kideríthetik, van-e kapcsolat ezek és a hatalmas déli sarki medence kialakulása között.

2025, adrienne, www.scientificamerican.com alapján