
Az evolúció útvesztője
A Breugnathair elgolensis kis mérete ellenére jelentős szerepet töltött be a jura kori ökoszisztémában. A most elkészült CT-felvételeknek és majd egy évtizedes aprólékos kutatásnak köszönhetően a tudósok egyre tisztábban látják: a lény a Parviraptoridae nevű csoportba tartozik, amelyről eddig csak töredékes leletek alapján következtethettek. Egyes kutatók úgy gondolták, hogy a kígyószerű és a gekkószerű csontok különböző fajoktól származnak. Most kiderült: mindkét jellemvonás egyetlen állatban is megférhetett.
Kígyók, gyíkok és a közös múlt
A mostani felfedezés rávilágít, mennyire bonyolult volt a hüllők fejlődése. A gyíkok és kígyók közös csoportja, a pikkelyes hüllők (Squamata) nagyjából 190 millió éve jelent meg. A kutatók máig vitatják, hogy a kígyók a Breugnathair elgolensishez hasonló lényekből fejlődtek-e ki végül, vagy egymástól függetlenül alakultak ki a hasonló szájrészek. Az is elképzelhető, hogy a Breugnathair egy elágazási pont volt, ahonnan minden későbbi gyík és kígyó származik.
A skót szigetek elveszett világa
Az Elgolban talált leletek kulcsszerepet kapnak a hüllők és sok más állatcsoport fejlődéstörténetének feltárásában. A múlt mozaikja még mindig hiányos, ám minden új fosszília közelebb visz ahhoz, hogy megtudjuk, honnan ered a kígyók lenyűgöző világa – és mennyire összetett lehetett valójában az ősi élővilág.