Áll a tudományos élet
A leállás miatt számos, tudományos munkát végző ügynökség is felfüggesztette működését. A Nemzeti Egészségügyi Intézetek (National Institutes of Health, NIH) leállította alapkutatásait, új betegeket sem fogad saját kórházában. Ha a szünet elhúzódik, rövidesen nemcsak az állami, hanem a magánszektorbeli kutatók is megsínylik a helyzetet: a Nemzeti Tudományos Alap (National Science Foundation, NSF) és a Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental Protection Agency, EPA) sem folyósít új támogatásokat.
Mindazonáltal nem világos, meddig húzódhat a kényszerszünet. Az előző, Trumphoz köthető, 2018–2019-es leállás például 35 napig tartott, közel 1,8 milliárd forintos költséggel, és szinte minden jelentős állami kutatóintézményt megbénított.
Patthelyzet a politikában
Korábbi kompromisszumok után a demokrata törvényhozók most elsősorban a betegbiztosítás elvesztésétől és a szólásszabadság elleni támadásoktól tartanak. Bár sok tudós veszélyesnek tartja a leállás következményeit, néhányan – köztük szövetségi kutatók – abban is bíznak, hogy a kongresszus ezzel végre gátat vethet Trump adminisztrációjának tudományellenes lépéseinek és költségvetési megszorításainak. Egy szeptemberi, washingtoni tüntetésen Mark Histed, a NIH idegtudósa így fogalmazott: „Az amerikai tudomány, a világ mintája, éppen most pusztul el. A kongresszus most ritka alkalmat kapott, hogy ellensúlyt teremtsen Trump túlhatalmával szemben.”
Példátlan elbocsátási hullám
Noha korábban is voltak leállások, most először fenyeget tömeges elbocsátás (reduction in force, RIF) veszélye. Az Állami Költségvetési Hivatal szerint ez azokat is érintheti, akik olyan projekten dolgoznak, amelyek finanszírozása megszűnt, és nem illeszkedik az elnök prioritásaihoz. Emiatt akár egész programok szűnhetnek meg, elveszhet a kutatóintézetek felhalmozott tudása.
Mindmáig nem átlátható, hogy a hivatalos elbocsátási jogosultság érvényesülhet-e ilyen leállások idején, és jogi eljárások is akadályozhatják ezt. Két szakszervezet is beperelte az elnöki hivatalt a szeptember végén előkészített tömeges elbocsátások miatt.
Káosz és bizonytalanság
A tudományos ügynökségek válaszai szűkszavúak: az NSF-nél a dolgozók háromnegyedét haza kellett küldeni, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalnál ez 54%, az EPA-nál 86%, a NASA-nál pedig 83%. Mindössze egy tartalékcsapat működteti tovább a műholdakat. Az Energiaügyi Minisztérium létszámát nem kommentálták, az NIH csak az összes dolgozó 22%-át tartja állományban, kizárólag a legsürgősebb feladatokra. Mindeközben az összes szövetségi intézmény folytathatja az elbocsátásokkal kapcsolatos ügyintézést – ezt külön engedéllyel kivették a leállási tilalomból.
Ennek következtében az amerikai tudományos élet – különös tekintettel az állami finanszírozásra épülő kutatásra – rendkívül nehéz helyzetbe került. Az elkövetkező napok dönthetik el, sikerül-e a szereplőknek elkerülni a nagyobb károkat, vagy a világ vezető tudományos központja komoly veszteségeket szenved el.
