Rádiófényesség és lehetséges MI civilizációk
A Breakthrough Listen egyik vezető kutatója, Brian C. Lacki friss tanulmányában azt vizsgálja, vajon azokban a galaxisokban, amelyek kiemelkedően fényesek rádiósugárzásban, rejtőzhetnek-e fejlett civilizációk egész populációi. Ennek hátterében az a feltételezés áll, hogy ha egy galaxisban több fejlett, rádióadó technológiát használó civilizáció él, akkor azok összesített adása mesterséges „rádiógalaxist” eredményezhet.
Külön figyelmet érdemel, hogy Lacki tanulmánya nemcsak egyedi csillagkörüli civilizációk, hanem egész galaxisokra kiterjedő MI társadalmak, úgynevezett metaszociéták rádiójeleinek keresésére koncentrál. Ez a megközelítés a Fermi-paradoxon egyik lehetséges megfejtésére, a „Von Neumann-szondák” elméletére támaszkodik, miszerint a fejlett civilizációk önreprodukáló űrszondák segítségével népesíthetik be a galaxisokat.
Természetes és mesterséges rádiójelek
Nem szabad elfelejteni, hogy a galaxisok természetes rádiójelei, köztük saját Tejútrendszerünk központjában található Sagittarius A* szupermasszív fekete lyuka, hasonlóan erős jeleket produkálnak, mint amelyeket MI civilizációk rádióadásaiból várnánk. A 70-es években a kutatók jöttek rá, hogy ezek a nagyenergiájú rádióforrások gyakran aktív galaxismagokhoz (AGN) köthetők, ahol a galaxis magja rövid időre a galaxis összes csillagánál is fényesebb lehet.
Holott első ránézésre lehetetlen megkülönböztetni a természetes és mesterséges rádióemissziókat, Lacki szerint ha egy galaxisban sok rádióadó MI civilizáció él egymás mellett, azok adásai összeadódnak, és vagy kollektív, észrevehetőbb rádiófényességet eredményeznek, vagy eloszlanak annyira, hogy nehezen detektálhatóak egyenként. A legfontosabb tehát a kollektív hatás: mekkora rádiófényesség az, amely már túlmutat a természetes galaxishatárokon.
Modellek és számítások
Lacki matematikai modelleket használt annak meghatározására, hogy hány MI civilizációval rendelkező „rádiógalaxis” lehet a világegyetemben. Ezek a modellek számításba vették, hogy milyen társadalmakról – elterjedtek vagy elkülönültek – beszélünk, milyen rádiófrekvenciákon adnak, mennyire fényesek sugárzásaik, és mekkora terjedelmű galaxisokról van szó. E modellek alapján az derült ki, hogy egy, a galaxist uraló (Kardashev III. szintű) civilizáció rádióadásának előfordulási esélye elképesztően alacsony: 10^17 csillagra jut egy ilyen, és egymillió nagy galaxisból is csak egy lehet ezen a fejlettségi szinten.
Az adatok alapján megállapítható: még ha minden galaxisban lenne is bizonyos mértékű mesterséges rádiósugárzás, a jelenlegi fényességmérések nem támasztanak alá ilyen mértékű MI jelenlétet. A napjainkban ismert galaxisok közül mindössze minden 100 ezredik lehet olyan, amelyben valóban egy egész galaxist lefedő rádióadó civilizáció rejtőzik; míg minden századik nagy galaxisban lehet olyan MI társadalom, amely a galaxis összfényességének kb. 1/300-ad részét sugározza rádióban (ez Kardashev 2,75-nek felel meg).
Rádiófény és MI nyomok a kozmoszban
Az MI civilizációk keresése rádiófényes galaxisokban párhuzamba állítható a Dyson-gömbök utáni kutatással, ahol a túlzott infravörös sugárzás lehetne kulcsnyom; a kihívás azonban ugyanaz: vajon természetes vagy mesterséges az adott jel? Lacki szerint ezért érdemes összevontan vizsgálni az összes rádiófényes galaxist, és azok fényességeloszlása alapján meghatározni, hányban lehet túlzott (vagy mesterséges eredetű) aktivitás.
Emellett célszerű lehet kitüntetett közeli galaxisokat célozni a megfigyelésekkel, és minél több frekvencián, a lehető legérzékenyebben keresni a gyanús rádiójeleket. Külön figyelmet érdemel az a törekvés is, hogy a puszta rádiófrekvenciák mellett más hullámhosszakon – például röntgensugárzásban, gammasugárzásban – is keressék a technológiai társadalmak esetleges nyomait. Lacki hangsúlyozza, hogy ez lehet a jövő SETI-vizsgálatainak új iránya.
Összegzés
A fentiek fényében a jelenlegi rádiócsillagászati vizsgálatok szerint rendkívül alacsony a valószínűsége annak, hogy a világegyetem galaxisainak jelentős hányadában rejtőznének teljes galaxist átfogó, mesterséges rádióadásokkal működő MI civilizációk. Azonban a kutatást ebben az irányban is folytatni kell: minden újabb, egyre érzékenyebb megfigyeléssel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy egyszer talán választ kapjunk a kérdésre: valóban egyedül vagyunk a világegyetemben?
