Pontosan datált tojások: először a világon
A kutatók a karbonát urán-ólom (U-Pb) eljárással, vagyis közvetlenül a tojások héján végeztek vizsgálatot, ami óriási áttörés a korábbi, közvetett kormeghatározó módszerekhez képest. Fontos megemlíteni, hogy a hagyományos módszerek, mint például a környező vulkáni hamuréteg vagy ásványok datálása sok esetben pontatlan, hiszen ezek képződése nem feltétlenül esik egybe a tojásrakás idejével.
A kutatások során mikrolézert alkalmaztak, amellyel a dinoszaurusztojás héjából karbonátot párologtattak el, majd azt tömegspektrométerrel elemezték. Mivel az urán egyenletes arányban bomlik le ólommá, a keletkezett ólom mennyiségéből pontosan meghatározható a fosszília kora – mintha minden tojásban egy atomi óra ketyegne. Az eredmények alapján a tojásokat 85 millió évvel ezelőtt rakhatták le, minimális, mintegy 1,7 millió éves hibahatárral.
Dendroolithidae: egy klímaváltozáshoz alkalmazkodó család?
A Qinglongshan lelőhelyen főként a Dendroolithidae családba tartozó Placoolithus tumiaolingensis példányai találhatók, melyek erősen porózus héjszerkezetükkel kitűnnek a többi dinoszaurusztojás közül. Ez a különleges héjszerkezet a krétakori lehűléshez való evolúciós alkalmazkodás eredménye lehetett, hiszen a tojásrakás időszakában a földi klíma jelentős átalakuláson ment keresztül.
Noha a mintavétel során csak kevés tojásdarabot vizsgáltak meg, mindegyik nagyjából egyidősnek bizonyult, ráadásul ez összhangban van az őket körülvevő kőzetek korával. Ezt a mintavételi kört a közeljövőben kibővítik, hogy a leletek időbeli eloszlását még pontosabban meghatározhassák.
Mi következik ebből?
A globális lehűlés már néhány millió évvel a tojásrakás előtt elkezdődött, és jelentős hatással lehetett arra, hogy hány és milyen faj rakott tojást a régióban. Mindezek alapján elképzelhető, hogy a Dendroolithidae család speciális tojása egy zsákutcába torkolló evolúciós próbálkozás volt, amellyel a dinók már nem tudtak sikeresen alkalmazkodni az egyre hűvösebb viszonyokhoz.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ilyen pontos kormeghatározás áttörést jelent a dinoszauruszok evolúciójának, kihalásának és a földi klimatikus változások kutatásában, hiszen a tojások immár nem csupán régészeti érdekességek, hanem izgalmas, árulkodó fejezetek a Föld múltjából.
