
Új játékos a cukorszabályozásban
Kiderült, hogy a bélbaktériumok egy D-laktát nevű molekulát állítanak elő, amely bejut a véráramba, és arra készteti a májat, hogy kelleténél több glükózt és zsírt termeljen. Ez a D-laktát nem azonos az izmaink által termelt, ismertebb L-laktáttal, amelyet már a Cori házaspár 1947-es, Nobel-díjas kutatása is leírt. Az L-laktát a klasszikus izom-máj-lánc tagja, míg a D-laktát fő forrásai a bélmikrobák, és agresszíven növeli a vércukorszintet és a máj zsírtartalmát, különösen elhízottak esetében.
Csapdába csalva a D-laktátot
A kutatók egy biztonságos, lebomló polimert fejlesztettek ki, amely „bél-szubsztrát csapdaként” működik: megköti a bélben a D-laktátot, és megakadályozza annak felszívódását. Elhízott egereknél ez az egyszerű módszer jelentősen csökkentette a vércukorszintet, az inzulinrezisztenciát és a máj gyulladását anélkül, hogy a testsúly vagy az étrend változott volna.
A mikrobiom hatalma
Az eredmények szerint a 2-es típusú cukorbetegség és a zsírmáj kezelésében nem feltétlenül a hormonokra vagy közvetlenül a májra kell fókuszálni; elegendő a bélbaktériumok „üzemanyagát” célba venni. A kutatás rávilágít, mennyire jelentőssé vált a mikrobiom szerepe a krónikus betegségek kialakulásában – talán ideje végre a bélre figyelni, ha egészségről van szó.