Vándorlás vagy tanulás? – Az ősi DNS válaszol
Évtizedeken át folyt a vita arról, hogy a mezőgazdaság elterjedése a földművelők vándorlásának vagy a helyi vadászó-gyűjtögetők tanulásának volt köszönhető. Ennek megválaszolására a Penn State kutatói matematika, számítógépes szimulációk és ősi DNS elemzése segítségével vizsgálták a kérdést. Eredményeik szerint leginkább maguk a földművelők terjesztették el a mezőgazdaságot vándorlás útján, míg a helyiek tanulása csak igen kis mértékben járult hozzá ehhez a változáshoz.
Mi derült ki a csontokból?
A régészeti leletek, izotópos vizsgálatok és a csontokból kinyert DNS együttes elemzése lehetővé tette, hogy a kutatók megkülönböztessék a helyi tanulást a bevándorlástól. Az MI-alapú modellekbe 618 ősi, európai neolit ember génjeit vonták be, így pontosan kiszámították a két tényező hatását. A vadászó-gyűjtögetők többsége azonban továbbra is ragaszkodott eredeti életmódjához, miközben a földművelők már benépesítették a kontinenst.
Csekély átjárás a csoportok között
A modellek szerint évente csupán minden ezredik földművelő „térített át” egy vadászó-gyűjtögetőt a mezőgazdasági életformára. A kulturális átadás aránya így mindössze 0,5% volt, vagyis elenyésző mértékű. Emellett a két csoport szinte alig keveredett egymással: a házasságkötések aránya 3% alatt maradt, ami megerősíti, hogy a génáramlás nagyon korlátozott volt, hiába éltek egymás mellett évszázadokon át.
A múlt tanulságai
A fentiek alapján világos, hogy Európa földművelő népessége döntően a bevándorlók révén alakult ki. A minimális keveredés ugyanakkor néhány fontos genetikai jegy beépüléséhez is hozzájárult. Ez a módszertani újdonság új megvilágításba helyezheti a történelmi népességmozgásokat, és lehetőséget teremt más régészeti korszakok újragondolására is.
