Mik azok a primordiális mágneses mezők?
A mágnesesség mindenütt jelen van az univerzumban, és már az ősrobbanás utáni forrongó időszakban, amikor a tér tele volt töltésekkel, megjelent. A szakértők már régóta feltételezik, hogy az ebben az időszakban létrejövő mezők elhanyagolhatóan kicsik voltak, de most egy kutatócsoport mintegy 250 000 számítógépes szimulációval pontosabb felső határt állapított meg: a legelső mágneses mezők ereje feltehetőleg legfeljebb 0,00000000002 gauss lehetett. Érdemes megemlíteni, hogy ez körülbelül 10 milliárdszor gyengébb, mint egy átlagos hűtőmágnes (amit kb. 100 gaussnak vehetünk).
A mágneses örökség: a kozmikus háló
Bár ezek a mezők szinte mérhetetlenül gyengék voltak, még ma is jelen vannak, és felfedezhetők a kozmikus hálóban. Ez a háló hatalmas filamentumokra épül, amelyek galaxisokat kötnek össze, és átszövik az egész ismert univerzumot. Meglepő módon még a galaxisok közötti, teljesen üresnek tűnő terekben is fennmaradt a mágnesesség.
A kutatók szerint a legelső primordiális mezők az univerzum kezdeti, gyors tágulásának pillanatában keletkezhettek, és később beépültek a kozmikus háló szerkezetébe. Szimulációik révén sikerült pontosabban meghatározni, mennyire lehettek erősek ezek a mezők az univerzum hajnalán.
A kutatás jövője
A kutatás továbbra is elméleti, hiszen ezeket a primordiális mezőket közvetlenül még senkinek sem sikerült megfigyelnie. Ugyanakkor az eredmények jól illeszkednek az utóbbi évek egyik legjelentősebb felismeréséhez: a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzással (cosmic microwave background, CMB), vagyis az ősrobbanásból visszamaradt sugárzással kapcsolatos adatokhoz.
Összességében elmondható, hogy a jövőben, például a James Webb-űrtávcső (James Webb Space Telescope) segítségével végzett pontosabb megfigyelések még közelebb vihetnek bennünket a rejtélyes, ősi mágneses mezők valódi természetének megértéséhez.
