Kezdeti rettegés és kíváncsiság
Azért vágtam bele, mert túl sokat bámulom a telefonomat – mint szinte mindenki ebben a korban. A minimalista mobilok sosem tudtak igazán meggyőzni, mindig hiányzott valami nélkülözhetetlen funkció. Egy mobilhálózatra kapcsolódó okosóra viszont egész okos kompromisszumnak tűnt: lehet vele üzenetet küldeni, e-mailt olvasni, podcastot hallgatni, miközben kiszakadok a képernyőfüggésből, de azért még kapcsolódhatok a világhoz.
Okosóra mint (majdnem) minden
Elindulni csak az Apple Watch-csal (iPhone 13 Mini-vel párosítva) eleinte furcsa volt, de hamar kiderült: a legtöbb dolog, ami miatt reflexből a mobilhoz nyúlnék (például üzenetküldés, zenehallgatás), órán is működik. Fotózni persze így nem tudok, és könyvolvasáshoz továbbra is nagyobb kijelző kell, de van valami felszabadító abban, hogy nem valamelyik alkalmazásban veszek el minden várakozáskor. A szorongás nem múlt el teljesen, de az agyam mintha lassan megnyugodott volna: kevesebb képernyő, több élet.
