
Emberközeli pingvinek
A film – amely a birodalmi pingvinek éves vándorlását és szaporodását mutatja be az antarktiszi kietlenségben – attól lett sikeres, hogy a rideg természeti tények helyett meleg, emberi történetet kerített a pingvinek mindennapjai köré. A nézők nem elidegenedett, idegen lényeket figyeltek, hanem szerethető, monogám, „családos” karakterek sorsát követhették. Nem elhanyagolható tényező, hogy a film ezt úgy érte el, hogy közérthető módon mutatta be a nézők számára a madarak ösztönös viselkedését: párválasztásukat, vándorlásukat, kitartásukat, mintha csak emberi családi dinamikáról lenne szó.
Látvány és zene – a siker kulcsa
A lenyűgöző felvételek kedvéért a stáb egy évet töltött a Dumont d’Urville állomás közelében, hogy minden lehetséges aspektust megörökítsen. Különösen a víz alatti jelenetek emelkednek ki, a pingvinek kecses mozdulataival, csapzott vízzárványokkal, mint vadászgép mögött a kondenzcsík. Ezek a képsorok a műfajban már-már megszokottak voltak – elég, ha a két évvel korábban sikert aratott A vándormadarakra (Winged Migration) gondolunk –, azonban ott hiányzott az a központi, emberi párkapcsolati narratíva, amelyet A pingvinek vándorlása kínált.
Morgan Freeman és a hang ereje
A film sikeréhez jelentősen hozzájárult Morgan Freeman bársonyos, mindenható elbeszélése. Freeman hangja abszurd madarakat romantikus főszereplőkké avatott, és olyan érzelmi ívet adott a történetnek, amelyhez a nézők könnyen tudtak kötődni. Freeman narrátori karrierje innen lendült be igazán, ennek popkulturális lenyomata Bob Saget 2007-es paródiájában (A pingvinek marhasága – Farce of the Penguins) is megjelent, ahol Samuel L. Jackson volt Freeman szabadszájú ellentéte.
Pingvinláz és a követők
Ennek ellenére A pingvinek vándorlása magasságait csak kevés alkotás érte el a természetfilmek között: például A vándormadarak Oscar-jelölt volt, 11 millió dolláros (kb. 3,85 milliárd forintos) bevétellel, míg A pingvinek vándorlása meg is nyerte az Oscart, és még játékadaptáció is készült belőle Game Boy Advance-re. Az emberek szeretik a pingvineket – robusztus, kelekótya, két lábon totyogó madarak, akik komikusan nehezen közlekednek a bolygó legzordabb éghajlatán. Ezek a karakterjegyek ideálisak voltak arra, hogy a film emberi tulajdonságokkal ruházza fel őket, ami még az olyan kritikusoknak sem mindig tetszett, akik szerint ez egyszerűsítő, sőt, félrevezető eljárás.
Nem elhanyagolható, hogy a film fogadtatása egy politikai mellékszálat is hozott: amerikai konzervatív kommentátorok családi értékek metaforájaként kezdték értelmezni a történetet, mire Luc Jacquet rendező volt kénytelen hangsúlyozni, hogy hagyjuk meg a pingvineket pingvineknek, az embereket pedig embereknek.
Hatás a természetfilm műfajára
A pingvinek vándorlása sikere más, komolyabb dokufilmekre is hatással volt. Például a 2010-es Óceánok (Oceans) című filmben az USA-nak készült változatban Pierce Brosnan narrációval tették „emészthetőbbé” a képi anyagot, lerövidítve és közérthetőbbé téve azt – érzékelhetően A pingvinek vándorlása sikeréből tanulva. A BBC természetfilmjei, például David Attenborough Bolygónk, a Föld (Planet Earth) sorozata is bátrabban épített a nézők érzelmi kötődésére, dramatizált, könnyebben befogadható történeti ívekre alapozva, mint A kék bolygó (The Blue Planet) vagy Az emlősök élete (The Life of Mammals) korábbi, inkább tudományos anyagai.
Az emberi történetben rejlő erő
A pingvinek vándorlása összesen 86 percen át képes kapcsolatot teremteni a világ legtávolabbi zugában élő legfurcsább lények és a mozinézők között. A film végén egy önironikus montázs zárja le a történetet: a stábtagok a jégen csúszkálnak, botladozva, kamerákat és felszerelést cipelnek, nevetségesen utánozva a pingvinek mozdulatait. Ezekben a néma, humoros pillanatokban érződik igazán: az őszinte kötődéshez nincs feltétlenül szükség szerelmi narratívára.
Összefoglalva, A pingvinek vándorlása sikere egyszerű receptből született: közérthető történet, magával ragadó képi világ, karakteres narráció és egy kis humanizálás – mindez közelebb hozta a pingvineket mindenkihez, és magával rántotta a természetfilm műfaját is.