Az arany középút veszélye
A metilhigany idegméreg, amely a táplálékláncban felfelé haladva egyre nagyobb mennyiségben halmozódik fel a ragadozó madarakban, halakban, és végső soron az emberi szervezetben. A hatvanas években Japánban, Minamatában és Niigatában több százan haltak meg, vagy betegedtek meg súlyosan a metilhigannyal szennyezett hal és víz fogyasztása miatt. Ennek az erős méregnek a képződése egyensúlyt kíván: ahhoz, hogy a talajlakó mikrobák a higanyt metilhigannyá alakítsák, szervetlen higanyra, energiaforrásra, oxigénmentes környezetre, valamint megfelelő mennyiségű szulfátra van szükség. Ha azonban túl kevés vagy túl sok a szulfát, a mérgező anyag képződése leáll; a lápokban azonban gyakran éppen annyi van, ami a mikroorganizmusok számára ideális.
Síkvidék után a hegyekben is veszélyforrás
Korábban a kutatások azt mutatták, hogy a metilhigany elsősorban síkvidéki lápokban, például a Floridai lápban (Everglades) keletkezik nagyobb mennyiségben. Most viszont kiderült, hogy a coloradói szubalpin lápokban is adottak a feltételek: a talaj itt gazdag szerves anyagban – főként tőzegben, melyet átitat a hóolvadék –, és a környezetszennyezés miatt Ázsiából, főleg szénerőművekből származó higany is eljut ide. Idővel a légkörből csapadékkal vagy por formájában hullik le és rakódik le a talajban. A legfőbb katalizátor azonban a klímaváltozás: ahogy emelkedik a hőmérséklet, az alpesi területekről olvadó jégből és kőzetekből egyre több szulfát jut a völgyekbe, amely a lápok oxigénszegény, vízzel borított talajával keveredve tökéletes táptalajt teremt a metilhigany képződéséhez. Kutatások szerint a lápok befolyó vizéhez képest a kifolyóban jóval magasabb a metilhigany-koncentráció. Ez arra utal, hogy a lápok forrásai a szennyezésnek, ami végül több mint 3 millió boulderi és denveri lakos ivóvízellátását is veszélyeztetheti – komoly egészségügyi és víztisztítási költségekkel járva.
Mit lehet tenni?
A szubalpin ökoszisztémák a jövőben egyre nagyobb nyomás alá kerülhetnek. Jelenleg az USA területén szinte mindenhol érvényben van legalább egy helyi figyelmeztetés a felszíni vizek higanymérgezésének veszélye miatt, például hogy a kifogott halak vagy kagylók fogyasztását korlátozni kell. A kockázatok csökkentéséhez elengedhetetlen az ipari eredetű higanykibocsátás mérséklése: a 2013-as Minamata-egyezményben (Minamata Convention), amelyhez 140 ország, köztük az Egyesült Államok is csatlakozott, vállalták a szabályozást és a források ellenőrzését. Emellett a szulfát mennyiségének visszaszorítása csak akkor lehetséges, ha érdemben lassul az éghajlatváltozás, például a gépjárműhasználat és a szénerőművek kibocsátásának csökkentésével. A metilhigany veszélye tehát újabb érv arra, hogy a klímavédelem valós intézkedései közös érdekünk.
