A tervezett pusztulás mítosza
A Starlink-műholdakat úgy tervezték, hogy öt év után kiégjenek a légkörben, miközben oldalirányú sebességük (több mint 27 000 km/h) a pályán tartja őket. Amikor elfogy az üzemanyaguk, lassulnak, veszítenek a magasságukból és visszazuhannak. A SpaceX igyekszik irányítottan, lakatlan tengeri területek felé vezetni ezt a hullást, de a kockázat továbbra is jelentős: nem minden műhold semmisül meg teljesen a visszatérés során. Bár elvben teljesen el kellene párologniuk, már előfordult, hogy egy 2,5 kg-os alumíniumdarab – egy modem fedele – zuhant le Kanadában. Ez egyértelműen cáfolja Musk állítását, miszerint az űreszközök teljes egészében elpárolognak.
Az űrszemét veszélyei
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Starlink-invázió új típusú kockázatokat teremt: egy-egy műhold összeütközése láncreakciót indíthat el, ezt nevezik Kessler-szindrómának. Ilyenkor a keletkezett törmelékek újabb műholdakat semmisítenek meg, tovább növelve az űrszemét mennyiségét. Egy ilyen lavina másodpercek alatt elpusztíthatja a Föld körüli GPS-t, a kommunikációs hálózatokat, az időjárási rendszereket, és gazdasági káoszt okozhat. Alfonso Cuarón űrthrillere, a Gravitáció (Gravity) is ezt a rémálomszerű forgatókönyvet dolgozza fel.
Fokozódó ütem: hullócsillag vagy mérgező zápor?
Ma már naponta 4-5 Starlink-műhold tér vissza a Földre, de ez a szám hamarosan nőni fog, ahogy a műholdflotta bővül, és egyre több egység éri el élettartama végét. Az új generációs Starlink V2 műholdakat ugyan fejlettebb pálya- és pozicionáló rendszerrel szerelik fel, de még így is az anyaguk akár 5%-a túlélheti a visszatérést és becsapódhat. Musk azt állítja, hogy ezek főként ártalmatlan szilícium-darabok, amelyek alig nagyobb veszélyt jelentenek, mint egy leeső alma. Ennek ellenére minden műhold elégése fémrészecskékkel szennyezi a légkört.
Láthatatlan légköri fenyegetés
Az atmoszféra vegyészei szerint szinte senki sem vizsgálja megfelelően a visszatérő műholdak környezetre gyakorolt hatását. Mérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a műholdakból származó alumínium, lítium, réz és ólom már most meghaladja a természetes meteorok által okozott fémaeroszol-szintet. Évente mintegy 2 000 műhold ég el, 17 tonna alumínium-oxid nanorészecskét juttatva a sztratoszférába. Ez a mennyiség folyamatosan nő, veszélyeztetve a Föld ózonrétegét is – nemcsak a technológiáink, hanem bolygónk egészsége árán is.
Musk és az űr jogkövetkezmények nélkül
Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség vezetője már 2021-ben figyelmeztetett: gyakorlatilag egyetlen milliárdos rendelkezik a működő műholdak felével, és ő szabja a játékszabályokat, miközben a világ – főleg Európa – nem reagál elég gyorsan. Összefoglalva: amíg az emberiség viseli az árát, Musk egyszerűen vállat von, és tovább hajszolja a globális technológiai uralmat.
