
Minden csók alapja – hogyan definiálták a kutatók?
A kutatás első lépése az volt, hogy pontosan meghatározzák, mit is jelent maga a csókolózás. Nem elhanyagolható, hogy a szájak érintkezése megfigyelhető más élőlények között is, például orángutánoknál vagy csimpánzoknál, de ezek gyakran agresszív vagy táplálékátadással összefüggő viselkedések is lehetnek. A csókot végül úgy definiálták, mint nem agresszív, táplálékátadás nélküli, szájtól szájig tartó érintkezést.
Modellkísérletek az evolúció ösvényein
A kutatók Bayes-féle modellezéssel vizsgálták, hogyan fejlődhetett ki ez a viselkedésforma. A vizsgálat során a csókolózást örökletes biológiai jellegként kezelték, és több millió szimulációt futtattak le, hogy feltérképezzék, mely ősök körében lehetett szokás. Az eredmények szerint a csókolózás egyszer alakult ki a Hominidae család (nagy emberszabásúak) közös ősénél valamikor 21,5 és 16,9 millió év között.
Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy bizonyos főemlős-csoportokon belül – például makákók és páviánok esetében – később teljesen függetlenül is megjelent ez a szokás, tehát nem mindegyik főemlős közös ősétől származik.
Miért kezdtek el csókolózni az őseink?
Bár további bizonyítékokra van szükség, a szakértők szerint a csókolózás valószínűleg abból a szokásból eredhet, amikor az anya előre megrágott táplálékot adott a kölyöknek. Ez a praktikus élelemátadás később szimbolikus, kapcsolaterősítő gesztussá válhatott, ami már nemcsak a táplálkozásról szólt.
Neandervölgyiek és a csók: volt vagy nem volt?
Érdekesség, hogy a kutatók szerint a csókolózás nagy valószínűséggel megjelent már a Homo sapiens legközelebbi rokonainál, például a neandervölgyieknél is, sőt, az sem zárható ki, hogy egymást is csókolták. Régészeti leletek – például a 48 ezer éves neandervölgyi fogkőből kimutatott közös baktériumok – alapján feltételezhető, hogy volt közvetlen szájkontaktus a két faj között, bár ez akár közös étkezésből vagy vízforrásból is adódhatott. Nem elhanyagolható, hogy a két faj szaporodott is egymással, így a csók, mint udvarlási gesztus, könnyen elképzelhető.
Az viszont máig kérdéses, mennyire terjedt el a csókolózás a különböző csoportok között – ahogyan ma sem minden nép kultúrájának része, úgy valószínű, hogy a múltban is eltérő gyakorisággal lehetett jelen.
Miért szeretünk csókolózni?
A tudósok keresik a választ arra, miért vált ilyen elterjedtté ez a szokás az emberek és egyes állatfajok körében. Egyes elméletek szerint a csókolózás segít felmérni a partner minőségét: a nyálcsere során kémiai jeleket érzékelünk, amelyek árulkodhatnak az egészségi állapotról, genetikai összeférhetőségről és az immunrendszer állapotáról. Kutatók azt is feltételezik, hogy a csók szorosabb szociális kapcsolatokat épít, a mikroorganizmusok cseréje révén pedig akár az immunvédekezésben is lehet szerepe.
