Gyógyulás gyorsítósávon – de nem veszélyek nélkül
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a cathartocytosis a sejtes „nagytakarítást” szokatlanul gyorsan végzi el – azonban ez a módszer sokkal rendezetlenebb, mint az ismert lassú lebontási folyamat. Amíg az egészséges sejt egyes alkotóit fokozatosan, a belső „kukákban” (lizoszómákban) bontja le, a cathartocytosis során szó szerint kidobja a nem kívánatos részeket a membránján keresztül: szinte „kilöki” vagy „kihányja” azokat.
Habár ez a folyamat jelentősen felgyorsítja a gyógyulást, hátránya, hogy a kidobott hulladék gyulladásos reakciókat válthat ki, főleg, ha a sérülés vagy a fertőzés tartóssá válik. Ez elősegítheti a daganatképződést is – különösen a gyomorban vagy más, gyulladásra hajlamos szövetekben.
Így fedezték fel a sejtes „hányást”
A cathartocytosis felfedezése a Washingtoni Egyetem és a Baylor College of Medicine közös kutatásának eredménye, mely a Cell Reports (Cell Reports) című folyóiratban jelent meg. A kutatók egérgyomor-modellben vizsgálták a sérülés utáni regenerációt, és azt tapasztalták, hogy a sérült sejtek egyszerre, tömegesen kezdenek hulladékot kidobni magukból a membránjukon át keletkező apró üregen keresztül. Ez a nagytakarítás előzi meg azt a folyamatot, amikor a fejlődésben vagy gyógyulásban lévő sejtek visszaalakulnak őssejtszerű, önmagukat sokszorozni képes állapotba (ez maga a paligenózis [paligenosis] nevű jelenség).
Kezdetben azt gondolták, hogy minden hulladék a sejt belsejében bomlik le, de egyre több külső törmeléket észleltek, míg végül világossá vált számukra: a cathartocytosis nem egy ritka véletlen, hanem egy általános válaszreakció a sérülésre.
A veszély: részben a „túl jó” gyógyulás
A gyors, de rendezetlen cathartocytosis egyik sötétebb következménye, hogy a kihajított sejtalkotók krónikus gyulladáshoz vezethetnek. A folyamat során régi, akár már DNS-hibákat hordozó sejtek is visszaállhatnak „fiatalnak”, majd újra és újra osztódva továbbvihetik és felerősíthetik a hibákat – ez pedig növeli a daganatok kialakulásának kockázatát.
Nem elhanyagolható az összefüggés például a Helicobacter pylori fertőzésekkel, amelyek Magyarországon is gyakoriak, és szorosan kapcsolódnak a gyomorrák kockázatához. Krónikus gyulladás vagy visszatérő fertőzés esetén folyamatos cathartocytosis zajlik, így a szervezet saját „gyógyító működése” paradox módon hozzájárulhat a rák kialakulásához.
Lehetőség a korai felismerésre és beavatkozásra
A kutatók új típusú antitestet is kifejlesztettek, amely képes „megjelölni” a cathartocytosis során kilökött hulladékot. Így a sejtes selejtezés jelenlétét már korai, akár rákmegelőző állapotban is észlelhetik a klinikai gyakorlatban. A remények szerint ez lehetőséget adhat a gyomor- vagy vastagbélrák korai felismerésére, sőt akár új terápiás stratégiák kidolgozására is.
Összességében elmondható, hogy a cathartocytosis felfedezése egyszerre izgalmas és figyelmeztető fordulatot jelent a sebgyógyulás kutatásában: a szervezet saját javító mechanizmusai, ha nincsenek megfelelően szabályozva, akár a legnagyobb ellenséggé is válhatnak. Az új ismeretekkel azonban közelebb kerülhetünk a daganatok korai felismeréséhez és gyógyításához.
