A tudomány nem támasztja alá a népszerű trendeket
De van-e tényleges tudományos alapja a jelenlegi divatnak? Nincs – állítja egy, a PeerJ folyóiratban megjelent tanulmány, amelynek szerzői szerint ezek a személyiségtesztek egy újfajta pszichológiai mítoszt képviselnek. Ugyanakkor találtak néhány érdekes, statisztikailag jelentős összefüggést, amelyek véleményük szerint további kutatást érdemelnek.
Az ilyen képek régóta lenyűgözik a tudósokat és filozófusokat, mert úgy tűnik, a látásmód különböző módozatait képviselik. Természetesen számos kutatás próbált párhuzamot vonni e képek és különféle szociológiai, biológiai vagy pszichológiai jellemzők között.
Például egy kutatás megvizsgálta a BBC 1950-es évekből származó archív adatait a kacsa-nyúl illúzióról, és megállapította, hogy a férfiak gyakrabban látják a kacsát, mint a nők, míg az idősebb emberek nagyobb valószínűséggel látják a nyulat. Egy másik tanulmány az “idős nő-fiatal nő” kétértelmű kép kapcsán arra kérte a résztvevőket, hogy becsüljék meg a képen látott nő életkorát. A 30 év feletti idősebb résztvevők magasabb becsléseket adtak, mint a fiatalabbak. Ezt egy harmadik kutatás is megerősítette, bár ez a tanulmány nem talált összefüggést a résztvevők életkora és aközött, hogy nagyobb valószínűséggel látták-e az idősebb vagy a fiatalabb nőt a képen.
Egy új pszichológiai mítosz születése
Ez a legújabb tanulmány a kétértelmű képek és a személyiségjegyek között állítólagos kapcsolatok hitelességét értékeli. “Mindig is rajongója voltam az optikai illúzióknak, mert élénken szemléltetik, hogyan vezethetik félre az észlelésünket” – nyilatkozta Richard Wiseman, a Hertfordshire-i Egyetem társszerzője. “A kacsa/nyúl illúzió nagyszerű, mert annyira egyszerű, mégis, amikor ránézünk, elménk folyamatosan váltogat a két értelmezés között.”
Wiseman két korábbi tanulmányt is társszerzőként jegyez 2011-ből és 2012-ből, mindkettő egy lehetséges kapcsolatot vizsgált a kreativitás szintje és aközött, hogy valaki nyulat vagy kacsát lát-e a kacsa-nyúl illúzióban. “Eredetileg kimutattuk, hogy van összefüggés a váltás mértéke és a kreativitási teszteken elért pontszámok között” – mondta. De mindkét tanulmány azt találta, hogy nincs jelentős kapcsolat aközött, hogy a vizsgálati alanyok melyik állatot látták először és a kreativitási szintjük között. Így természetesen szkeptikus volt a terjedő állításokkal kapcsolatban, melyek szerint összefüggés van a kétértelmű képekkel kapcsolatos preferenciák és a személyiségjegyek között.
Ehhez a legújabb tanulmányhoz Wiseman Caroline Watt-tal, az Edinburgh-i Egyetem kutatójával (aki a 2011/2012-es tanulmányok társszerzője is volt) szövetkezett, hogy négy konkrét állítást teszteljenek. Például, ha valaki először a kacsát látja a kacsa-nyúl illúzióban, érzelmileg kevésbé stabil és optimista, míg ha először a nyulat látja, hajlamos a halogatásra. Ha valaki először az idősebb nőt látja a fiatalabb-idősebb nő képen, az azt jelenti, hogy barátságosabb és logikát használ a döntéshozatalban, míg ha a fiatalabb nőt látja, akkor függetlenebb döntéshozó.
Egy másik állítólagos kapcsolat a “Rubin-váza” illúzióhoz kötődik. Ha valaki először az arcokat látja, nagyobb figyelmet fordít a részletekre, míg ha először a vázát látja, kevésbé részletorientált és spontánabb a döntéshozatalban. Végül ott van a “Ló-Fóka” (vagy “Egér-Ember”) kép, amelyet kifejezetten a kétértelmű képek kutatására hoztak létre. Ha valaki először a fókát látja, magasabb részletorientált holisztikus gondolkodással rendelkezik és analitikusabb a döntéshozatalban.
Meglepő eredmények a kutatásból
A 300 kutatási résztvevőt egy közösségi platform segítségével toborozták, és megmutatták nekik a négy kétértelmű képet, majd megkérdezték, melyik képet látták először. Ezután kitöltöttek öt pszichológiai eszközt: a Tíz-Tételes Személyiségleltárt, a Holisztikus Kogníció Skálát, az Optimizmus-Pesszimizmus Rövid Skálát, az Általános Halogatási Skálát és az Általános Döntéshozatali Stílusok Skálát. “Olyan skálákat használtunk, amelyek a keringő állításokhoz kapcsolódtak, beleértve az öt nagy személyiségvonást, a holisztikus és atomisztikus gondolkodást, az optimizmust, a döntéshozatalt és a halogatást” – mondta Wiseman. “Megnéztem, milyen állítások terjedtek, és ennek megfelelően választottam skálákat.”
Az eredmények megcáfolták a legtöbb állítást. Például, akik először a nyulat látták, nem voltak hajlamosabbak a halogatásra, mint azok, akik először a kacsát látták; akik először az idősebb nőt látták, nem voltak barátságosabbak, mint azok, akik először a fiatal nőt látták; akik először a fiatal nőt látták, nem voltak függetlenebbek, mint azok, akik először az idősebb nőt látták; akik először az arcokat látták, nem voltak részletorientáltabbak, mint akik először a vázát látták; és akik először a fókát látták, nem voltak részletorientáltabbak és analitikusabbak a döntéshozatalban.
Enyhe összefüggés volt aközött, hogy a résztvevők hogyan észlelték a kacsát a nyúllal szemben és optimizmusuk, valamint érzelmi stabilitásuk között. Az, hogy egy résztvevő először az idősebb vagy a fiatalabb nőt látta-e, úgy tűnt, korrelál az életkorral. És azok a vizsgálati alanyok, akik először a fókát látták, magasabb pontszámokat értek el az intuíció és spontaneitás mérésén.
“Nem találtunk sok bizonyítékot az állításokra, de voltak összefüggések az adatainkban” – mondta Wiseman. “Az értékek kicsik voltak és lehetnek véletlenszerűek is, de mindenképpen érdemes tovább kutatni. Hihető számomra, hogy ezek a figurák kapcsolódhatnak bizonyos gondolkodási stílusokhoz, és nagyszerű lenne, ha empirikus megközelítésekkel azonosítanánk őket, nem pedig csak találgatnánk.”
