Az örökfagyban szunnyadó szén
A jégkorszakok idején a hatalmas területeken húzódó örökfagy alatt jelentős mennyiségű szén halmozódott fel, mivel a fűfélék és más növények maradványai a hideg miatt szinte érintetlenül konzerválódtak a talajban. Ezeket a rétegeket gyakran több tíz méter vastagon borította a szél által hordott kőzetpor, az úgynevezett lösz, amely Eurázsiában, Észak-Amerikában és Kínában is elterjedt.
Az örökfagy kulcsszerepet játszik a szerves anyag csapdába ejtésében, mert a hideg lelassítja a bomlást. Az ilyen talajok lényegesen több szenet tartalmaznak, mint a fagymentesek.
Pollen és éghajlati modellek segítettek
A kutatók pollenanalízisek és klímamodellek kombinálásával rekonstruálták az elmúlt 21 000 év növényzetét és széntároló képességét. Eredményeik szerint a 23,5° északi szélességtől északra eső területek, ahogy a jégkorszakból a melegebb holocénbe léptünk, hatalmas mennyiségű szenet bocsátottak ki a légkörbe. Az örökfagy felengedésének következtében a talajban tárolt szén majdnem fele felszabadulhatott, jelentősen hozzájárulva a CO2-szint emelkedéséhez.
Természetes kilengések
A jégkorszak csúcspontján (21 000 éve) a légköri CO2 szintje 180 ppm volt. 11 000 évvel ezelőtt, egy melegebb időszakban, már 270 ppm-re nőtt. Ez természetes változásnak tekinthető a jégkorszakok között, amelyet főként a felengedő talajból felszabaduló szén-dioxid okoz.
Tőzeglápok és emberi beavatkozás
Az évezredek során a tőzeglápok kompenzálták az örökfagy olvadásából eredő szénfelszabadulást, mivel ők tudtak szenet megkötni. Ennek eredményeként a rendszer viszonylag egyensúlyban maradt – egészen az elmúlt 250 évig, amikor az emberiség elkezdte égetni a fosszilis tüzelőanyagokat. Ekkor 280 ppm-ről mára 420 ppm-re nőtt a CO2-szint, ami ellentmond a természetes mintázatoknak.
Bizonytalan jövő
Jelenleg az örökfagy gyors ütemben olvad, miközben a tengerszint emelkedése miatt egyre kevesebb szárazföldi terület áll rendelkezésre szénmegkötésre. Nem világos, mi tudja majd a jövőben pótolni a természetes elnyelők szerepét – így a klímarendszer egyensúlyának fenntartása egyre nehezebb feladatnak tűnik.
