Még a mesterséges intelligencia sem tudja megállítani az áltudományos lapokat

Lényeges hangsúlyozni, hogy napjainkban a tudományos közlemények túlnyomó többsége nyílt hozzáférésű, a publikálás költségeit pedig maguk a szerzők fedezik. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy bárki elolvashassa a kutatásokat, azonban jelentős hátulütője is van: csak az Egyesült Államokban 2025 végéig minden közpénzből finanszírozott kutatást elérhetővé kell tenni. Ez a változás azonban az áltudományos – vagy ragadozó – folyóiratok elszaporodását eredményezte, amelyek elsődleges célja a szerzőktől beszedett díjak begyűjtése, érdemi tudományos ellenőrzés nélkül.

Tudományos újságok vagy pénzlehúzók?

Hogy pontos képet kapjanak a jelenség mértékéről, három informatikus – Daniel Acua (University of Colorado Boulder), Lizhen Liang (Syracuse University) és Han Zhuang (Eastern Institute of Technology, Kína) – közel 200 000 nyílt hozzáférésű folyóiratból egy 15 191 lapot tartalmazó mintát vizsgált meg. MI-alapú modellt tanítottak arra, hogy felismerje a „gyanús” folyóiratokat, például olyan mintázatok alapján, mint amikor a szerzők gyakran hivatkoznak saját magukra.

A modell futtatása után 1 437 folyóiratot jelöltek meg problémásnak – emberi ellenőrzés nyomán azonban körülbelül 1 092-ről derült ki, hogy valóban alaposan gyanúsak, viszont 345 esetben tévesen riasztott a rendszer, miközben további 1 782 káros lap rejtve maradt. Ettől függetlenül az eredmény fontos lépés ahhoz, hogy a szakemberek a legsúlyosabb esetekre tudjanak koncentrálni.

A MI nem csodafegyver, de hatékony eszköz

A kutatók hangsúlyozták, hogy a MI önmagában még nem képes teljes mértékben kiszűrni az áltudományos folyóiratokat, de nagyban megkönnyíti a szűrést, hogy az emberi szakértelmet a legkritikusabb ügyeknél vethessék be. Az automatizált szűrés szigorításával a téves riasztások aránya jelentősen csökkenthető lenne. Ugyanakkor a készítők egyelőre nem nevezik meg konkrétan, mely lapok bizonyultak a leginkább ártalmasnak, hiszen peres eljárásokat is kockáztatnának.

Kiemelik, mennyire fontos, hogy a tudományos kutatások megbízhatósága megmaradjon, hiszen ha az „áldokumentumok” elárasztják a szakmai közeget, azzal a valódi tudás is veszélybe kerül.

Mi várható a jövőben?

Következésképpen a kutatók nemcsak együttműködést terveznek tudományos indexáló szolgáltatókkal és megbízható kiadókkal, hanem azt is, hogy rendszerüket más tudományterületeken is alkalmazzák, vagy akár elérhetővé tegyék azt a kutatók számára, mielőtt beküldik kéziratukat egy adott folyóirathoz. Így remélhetőleg egyre kevesebb tudományos „szemét” kerülhet a nyilvánosság elé – a valódi értéket képviselő munka pedig megkaphatja a figyelmet, amit megérdemel.

2025, adminboss, go.theregister.com alapján