La Jument: a híres fotó története
Az egyik leghíresebb világítótorony a La Jument nevű sziklán épült, körülbelül 300 méterre Ushant szigetének partjától. La Jument 1989-ben vált ismertté Jean Guichard fotósorozatának köszönhetően.
1989. december 21-én egy Írország felől érkező alacsony légnyomású front viharos szeleket és hatalmas, 20-30 méter magas hullámokat hozott, amelyek látványosan csapódtak a világítótoronynak. A hullámok betörték a világítótorony alsó ablakait, leszakították a bejárati ajtót, elárasztották a tornyot, és elsodorták a bútorokat. Théodore Malgorn világítótorony-őr úgy döntött, hogy a lámpaszobában keres menedéket, miközben a mentésre vár.
Körülbelül ugyanebben az időben Jean Guichard fotós Lorientben helikoptert bérelt, hogy légi felvételeket készítsen a viharról. Guichard az Iroise-tenger fölé akart repülni a rendkívül veszélyes repülési körülmények ellenére. A helikopter eljutott La Jument-hez és körözött, hogy Guichard lefényképezhesse a világítótornyot ostromló hullámokat. A toronyban Théodore Malgorn azt hitte, hogy a mentésére érkező helikoptert hallja, és lesietett, hogy kinyissa az ajtót. Éppen ebben a pillanatban egy hatalmas hullám emelkedett a világítótorony hátsó része fölé, és Guichard elkészítette világhírű felvételét, ahogy a hullám a toronynak csapódott. Théodore Malgorn, hirtelen rádöbbenve, hogy egy óriási hullám készül elborítani az építményt, éppen időben rohant vissza, hogy megmentse az életét.
Phare de Kéréon: a “Palota” a háborgó tengerben
Egy másik érdemes világítótorony a Phare de Kéréon vagy Kereon világítótorony. A világítótorony egy Men Tensel nevű kis sziklás kiszögellésen épült, amely a Passage du Fromveur nevű tengerszorosban található Ushant és Bannec szigetei között. A Passage du Fromveur erős dagályáramlatokat mutat, amelyek gyakran 8 csomóval haladnak, ez Franciaország második legerősebb áramlata a normandiai Raz Blanchard után. Ennek eredményeként a Phare de Kéréon körüli tenger soha nem nyugodt, és félelmetesen nagy hullámok csapódnak neki szüntelenül. A belső tér azonban egészen más történet. A padló tölgyfából készült, mahagóni és ébenfával díszítve, a falakat magyarországi tölgyfával burkolták, a lépcsőház csempézett, és a beépített ágyak méltók a bretagne-i farmokhoz. A Phare de Kéréont valóban “Palotának” nevezték pazar belső díszítése miatt.
A világítótornyot 1907 és 1916 között építették, részben Madame Jules Baudy adományának köszönhetően, aki Charles-Marie Le Dall de Kéréon leszármazottja volt, egy tizenkilenc éves korában, a 18. századi francia forradalom alatt lefejezett tengerésztiszt, akiről a világítótornyot elnevezték. Amikor Madame Jules Baudy megtudta, hogy a Közmunkaügyi Minisztérium a “Men Tensel” sziklán világítótorony építését tervezi, 585 000 frankos adományt ajánlott fel azzal a feltétellel, hogy a világítótornyot nagy-nagybátyjáról nevezzék el. Madame Baudy nagylelkű összege nemcsak csökkentette az állam összkiadásait, hanem elegendő pénzt hagyott arra is, hogy a belső teret luxuslakássá alakítsák.
Luxus a viharos tenger közepén
Az előcsarnok, a konyha és a világítótorony-őrök két szobája, amely az első négy szintet foglalja el, gazdagon burkolt tölgyfával. De az “díszszoba”, amely az 5. szinten található, az, ami igazán magára vonja a figyelmet: falai magyarországi tölgyfával borítottak, több panel domborműves világítótorony-csillaggal díszített. A bitumenre épített parketta padló közepén egy nagy szélrózsa található, amelyet ébenfából és mahagóniból készítettek.
A világítótorony gránitból épült, alapjának átmérője 4 méter, magassága 48 méter. Fényét először 1916-ban gyújtották meg, és 1972-ig olajjal működött, amikor elektromossá alakították. Ma a világítótornyot akkumulátorok és két szélerőmű táplálja. Az őrök, akik korábban a megfelelő működésért és karbantartásért voltak felelősek, 2004-ben hagyták el a világítótornyot. Azóta a világítótorony teljesen automatizált.
