Új eredmények: sokkal idősebb, mint gondoltuk
A legújabb radiokarbon-vizsgálatok alapján a bumeráng életkora akár 40 000 évre is visszanyúlhat, szemben a korábbi, 1996-ban végzett 18 000 éves becsléssel. Az akkori minta szennyeződhetett, mivel nem illett bele a barlangrétegekben talált többi lelet korába. Ezt most 13 állatcsonton és egy emberi hüvelykujjcsonton végzett párhuzamos vizsgálatokkal igazolták – mind a bumeránggal egy rétegben kerültek elő.
Érdemes kiemelni a megtalált emberi ujjpercet is, amely szintén ebben a rétegben, alig pár méterre a bumerángtól feküdt a kőtömbök köré rendezett, feltehetően rituális kompozícióban. A közeli folyóból származó sziklák, a szarvasagancsból faragott eszközök, sarki rókafog medálok, valamint a csontgyöngyök mind arra utalnak, hogy ősi szertartásról lehetett szó, bár a részletei örökre rejtve maradnak.
Túlélés az őskori fagyos pusztaságban
A bumeráng mint találmány egymástól függetlenül jelent meg Afrikában, Ausztráliában és Európában is – az ívelt, lapos, forgó dobófegyver alapvető válasz volt az emberiség számára arra a problémára, hogyan lehet bot segítségével valamit eltalálni. Már önmagában is lenyűgöző, hogy a lengyelországi változat a világ egyik legősibb darabja.
A 40 000 éves kor meglepő, mert korábban úgy gondolták, hogy Közép- és Észak-Európa az utolsó neandervölgyiek eltűnése után sokáig lakatlan volt. Azonban a mostani vizsgálat kimutatta, hogy a klimatikus viszontagságok dacára – a hideg, száraz sztyeppvidéken szinte lehetetlen volt tartósan letelepedni – emberek 3500 éven át éltek és dolgoztak az Oblazowa-barlangban, többször visszatérve, alkalmazkodva a melegedési-hűlési ciklusokhoz. Ez egyrészt az őskori közösségek rugalmasságát bizonyítja, másrészt azt mutatja, hogy nemcsak a túlélésre, hanem bonyolult tárgyak elkészítésére is volt idejük és erejük.
A mamutból készült bumeráng: státuszszimbólum vagy hóbort?
A bumeráng elkészítése rendkívül idő- és energiaigényes volt: egy mamutagyar átmérője akár 18 centiméter is lehetett, így a megfelelő forma kialakítása rendkívül fáradságos volt. A csiszolás, faragás, a repülési tulajdonságok precíz kialakítása hosszadalmas folyamatot jelentett – ráadásul az eszközt még ki is díszítették. A bumerángon mély bevágásokat találni, amelyekbe vörös pigmentet dörzsöltek: praktikus fegyver, de legalább annyira státuszszimbólum, sőt, divatcikk is lehetett. Valaki szerette volna, ha az eszköze nemcsak hasznos, de látványos is, amikor áthasít a jeges levegőn.
Az ősi ember merészsége
Az Oblazowa-barlang leletegyüttese azt mutatja, hogy 40 000 évvel ezelőtt olyan közösségek éltek a mai Lengyelország területén, amelyek tagjai bátor, okos és kitartó emberek voltak. Ők nemcsak a túlélésért küzdöttek, hanem időt és energiát szántak technikai újításokra, szép eszközökre és talán spirituális hagyományokra is. A mamut-bumeráng ilyen örökség: egyszerre ősi szerszám és a kreatív ember emlékműve.
