Első számú misszió: megmenteni a Swiftet
A NASA most egy minden eddiginél merészebb küldetést indít, hogy megmentse az öregedő Swift megfigyelőállomást. Egy McDonnell Douglas L-1011 Stargazer repülőgép száll majd fel a Marshall-szigetekről, rajta egy rakétával, amely a LINK nevű műholdat indítja útnak alacsony Föld körüli pályára. A LINK feladata: elérni a Swiftet, megragadni, és visszahúzni eredeti keringési magasságába – mindezt úgy, hogy a Swiftet eredetileg nem karbantartásra tervezték. Ez az első alkalom, hogy egy robotszolgáltató műhold ilyesmit próbál véghezvinni ekkora távolságon.
A fejlesztéssel megbízott, arizonai székhelyű Katalyst Space Technologies mindössze kilenc hónapot kapott, hogy megtervezze, legyártsa, tesztelje és útjára indítsa a LINK műholdat. Ha sikerrel járnak, az évtizedekkel hosszabbíthatja meg a Swift életét, töredék pénzből és időráfordítással, mint amennyibe egy új űrteleszkóp megépítése kerülne.
Az idő sürget: a Swift nélkül nincs adat
A Swift jelentőségét mi sem érzékelteti jobban, mint az a februári esemény, amikor egy szupernóva robbanását akartuk tanulmányozni egy kollégámmal. Mindössze annyit kellett tennünk, hogy online leadjunk egy “target of opportunity” (rendkívüli célpont) kérelmet, hogy a Swift pár perc alatt az adott égboltra forduljon, és adatokat gyűjtsön a robbanás utáni kritikus órákban. Ehelyett napokig semmilyen választ nem kaptunk – mint kiderült, a Swift már csak abba az irányba fordulhat, ahol a légköri ellenállás a legkisebb, hogy lassítsa zuhanását. Ekkor vált igazán világossá számunkra: a Swift nélkül nincs gyors, pontos adat ilyen különleges eseményekről.
A LINK misszió: kockázatos, de forradalmi
A LINK legveszélyesebb feladata a műhold megragadása lesz. A tervek szerint robotkarokkal kapaszkodik majd a Swift fém paneljeire. Csakhogy a Swift teljes felületét hőszigetelő “alufólia” borítja, amelynek aktuális állapotáról húsz éve senki sem látott közeli felvételt.
Amikor a LINK pályára áll, először alaposan körbefotózza a Swiftet több irányból és megvilágításban, hogy megtalálja a legalkalmasabb rögzítési pontot. Ezután az ionhajtóművek hónapokon át, fokozatosan emelik majd vissza az egész szerkezetet a megfelelő magasságba. Ezalatt egy sor szigorú szabályt kell betartani: ügyelni kell arra, hogy a napelemek töltődjenek, és a Swift érzékeny tükrei, műszerei ne sérüljenek. Amint elérik a célt, a LINK leválik, és a Swift visszatérhet eredeti munkájához.
Swift nélkül megbénulna a gyors reagálású űrcsillagászat
A Swift alapvető szerepet tölt be a tranziens csillagászatban, ahol olyan, emberi időléptékben változó jelenségeket tanulmányoznak, mint a szupernóva-robbanások. Eredetileg a gamma-kitörések vizsgálatára tervezték, amelyek a világegyetem legerőteljesebb eseményei. Azóta közel 2000 ilyen kitörést észlelt, ezzel forradalmasította ismereteinket, ráadásul bebizonyította, hogy ezek nem csak szupernóvák lehetnek, hanem például összeolvadó neutroncsillagok is okozhatják őket. Sőt, a Swift már a legelső csillaggenerációknál is észlelt ilyen kitörést.
A Swift más különleges, váratlan kozmikus események felfedezését is lehetővé tette – ehhez elég rövid határidővel beadni egy kérelmet, amelyet évente messze többször nyújtanak be, mint bármely más NASA-megfigyelőállomásnál (leszámítva a James Webb űrteleszkópot). Ilyen volt például a 2018-as AT2018cow (The Cow) esemény, amely új kategóriát nyitott a kozmikus robbanások között, és melynek azóta “állatkertje” született: Camel, Tasmanian Devil vagy épp Whippet.
Ettől függetlenül sem most, sem a közeli jövőben nem lesz más teleszkóp, amely ennyire gyorsan reagálna és egyszerre ennyi tartományban gyűjtene adatot. 2023-ban a Swift idejének 87 százalékát vészhelyzeti kérelmek teljesítésére fordította, jórészt asztrofizikusok által beküldött rendkívüli célpontok követésére.
Új korszak a kozmikus robbanások kutatásában
A tranziensekkel foglalkozó kutatóknak eddig mintegy 200 000 kozmikus robbanást sikerült katalogizálniuk, főként optikai távcsövekkel. Ez hamarosan robbanásszerűen nő. Az izraeli ULTRASAT 2027-es, illetve a NASA UVEX 2030-as indításával az univerzum még feltáratlan ultraibolya tartománya is képbe kerül. Emellett a chilei Rubin Observatory (amely tavaly kezdte meg működését) várhatóan tízszer több tranziens eseményt fedez majd fel, mint elődei. A gravitációshullám-detektorok is egyre gyakoribbak lesznek, így minden eddiginél gyorsabbá válik a robbanások azonosítása – akár perceken belül.
Ugyanis a Swiftre óriási szükség lesz ezekben az években: csak vele tudjuk gyorsan meghatározni az új események alapvető jellemzőit – például a hőmérsékletet vagy a pontos helyet –, ami alapján dönthetünk, mivel érdemes részletesebben foglalkozni. Ha a LINK misszió sikerrel jár, a Swift időben kap új életet, hogy megválaszoljunk rengeteg régóta nyitott kérdést a természet legnagyobb erejű robbanásairól.
