Ötszörös fénypont, különleges mérés
A fény minden egyes útja kissé eltérő hosszúságú – ezért eltérő időben érkeznek el hozzánk a szupernóva képei. Ha pontosan megmérik ezt az időeltolódást, közvetlenül ki lehet számítani az univerzum pillanatnyi tágulási sebességét, vagyis a Hubble-állandót. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a lencséző galaxisok tömegét és eloszlását pontosan ismerjék, hiszen ezek alakítják ki a lencsehatást és a képek elrendezését is.
Kivételes felvétel és a lencséző galaxisok titka
A világ egyik legnagyobb távcsövével, az arizonai Large Binocular Telescope-pal készült az első színes, nagyfelbontású kép erről a rendszerről. A felvételen két galaxis ölelésében öt kékes fénypont látszik – ez a szupernóva ötszörös képe. A legtöbb ilyen rendszer legfeljebb két vagy négy képet hoz létre, az ötös konfiguráció ritkaság. Az adott galaxisok összességében sima és szabályos fény- és tömegeloszlást mutatnak, ami egyszerűbbé teszi a modellezést. Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy ezek a galaxisok még sosem ütköztek egymással, annak ellenére, hogy látszólag közel vannak.
Áthidalhatatlan ellentmondás a Hubble-állandó körül
A Hubble-állandót eddig két módszerrel próbálták meghatározni, de eredményeik nem egyeznek: az egyik a közeli galaxisokra épülő ún. kozmikus távolságlétra, ahol lépésről lépésre mérik a távolságokat, viszont minden újabb lépés hibalehetőséget is jelent. A másik technika a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgálja, amely a világegyetem hajnalából származik – itt azonban feltételezésekre épülő, összetett modellekkel dolgoznak. A kétféle méréssorozat között évek óta egyre élesebb ellentét áll fenn, szakmai nevén Hubble-feszültség.
Egy új, egylépéses módszer
A mostani felfedezés egy harmadik lehetőséget kínál: ha pontosan megmérik a szupernóva fényeinek időbeli eltérését, és ismerik a galaxisok tömegét, akkor teljesen önálló, egyetlen lépésben meghatározható a Hubble-állandó. Ebben az eljárásban más jellegű és kevesebb hibaforrás jelentkezik, mint a korábbi módszereknél. A részletek fényében minden más megvilágításba kerül: a csillagászok világszerte figyelik SN Winnyt (a hivatalos neve SN 2025wny), hogy az adatok segítségével végre pontot tegyenek annak végére, milyen gyorsan tágul az univerzumunk.
