Az ősi koreai elit ára: vér és áldozat

Rokonházasságok és női rokonság

A Gyeongsanban feltárt 78 csontváz vizsgálata kimutatta, hogy legalább 11 esetben elsőfokú (szülő–gyermek, testvér), 23 esetben pedig másodfokú (nagyszülő–unoka, nagynéni–unokahúg) rokonsági kapcsolat volt a sírokba temetettek között. Ezek az eredmények összhangban állnak a történelmi feljegyzésekkel, amelyek szerint a Silla birodalomban már a 4–6. században is gyakori volt a közeli rokonok közötti házasság. A származási háló rekonstruálása 13 családfát tárt fel, amelyek egy évszázadon és két sírhelyen átívelnek, és különösen az anyai leszármazásra koncentrálnak, ami ritkának számított az ókori Koreában és Európában is.

Embereket áldoztak a sírokba

Az elit tagjait magányosan temették, míg az úgynevezett „kísérőket” – akik gyakran szolgák vagy alacsonyabb rendűek voltak – csoportosan, áldozati szertartás részeként helyezték örök nyugalomra. Három olyan esetre is fény derült, amikor egy egész család, szülők és gyermekek együtt lettek feláldozva egy sírban, megerősítve a korabeli feljegyzések utalásait: a sunjang szokása során egész családokat áldoztak az elithez tartozók méltósága érdekében.

Áldozati kaszt és társadalmi mobilitás

A több generáción át áldozatként szolgáló családok létezése arra utal, hogy a társadalomban egyfajta örökletes „áldozati kaszt” alakult ki. Ez felveti az erőszak, a rabszolgaság és a társadalmi mobilitás intézményesült természetének kérdéseit a Silla királyságban. Mivel a Három Királyság korának emberi maradványai ritkán maradtak fenn, ez a vizsgálat óriási jelentőségű, és irányt mutathat a további kutatásoknak is.

Összességében elmondható, hogy a koreai félsziget múltját ma már a genetika segítségével ismerhetjük meg igazán mélyen, és az Imdang–Joyeong temetkezési komplexum példája új megvilágításba helyezi, hogyan fonódott össze a női leszármazás, a rokonházasság és a brutális emberáldozat másfél évezreddel ezelőtt az elit életében.

2026, adminboss, www.livescience.com alapján