Az örök fagy mókusürüléke mamutok, bölények, lovak és nagymacskák DNS-ét rejti

Érdekes felvetés, hogy néhány fagyott mókusürülék mennyire képes feltárni a hajdani élővilág gazdagságát. Ezúttal a kanadai Yukon permafrosztja mélyén évszázezreket átvészelt rágcsálóürülékeket vizsgáltak meg, és ezekben igen változatos jégkorszaki lények DNS-ét mutatták ki – köztük mamutokét, ősbölényekét és hatalmas macskafélékét.

Jeges múlt, bőséges élővilág

A leletek arról árulkodnak, hogy akár 700 ezer évvel ezelőtt is rendkívül színes volt a vidék élővilága. Az apró, föld alatti mókusok (Urocitellus parryii) változatos étrendet követtek: zömében növényeket, gombákat, rovarokat ettek, néha pedig más rágcsálókat és dögöt is elfogyasztottak. Úgy tűnik, fészkükben szívesen begyűjtöttek mindent, ami csak szembejött – ezzel akaratlanul is konzerválták a környezetük genetikai lenyomatát. Előfordulhat, hogy ragadozók DNS-e is így került az ürülékbe, akár vadászat, akár véletlen találkozás révén.

Ősi DNS nyomában

A Yukon permafroszt-övezetében gyűjtött ürülékszemcsék között voltak olyanok is, amelyek több mint 700 ezer évesek – ezekből a tudósok lenyűgöző mennyiségű ép DNS-t vontak ki. Ezek között mamut (Mammuthus primigenius), kihalt ősbölény (Bison priscus), ló (Equus), hónyúl (Lepus americanus), és természetesen az arktikus mókus genetikai nyomait is megtalálták. A 700 ezer éves darabból származó mitokondriális genetikai anyag az eddigi legrégebbi ilyen jellegű, amelyet valaha ürülékből sikerült kinyerni.

Meglepetések egy marék ürülékben

A laboratóriumi vizsgálatok során úgynevezett halvány genetikai nyomokat is felfedeztek. Ezekből kimutatható volt például lemming, rénszarvas, farkas, de egy nagytestű macskaféle DNS-ének nyoma is, amely egy puma vagy a kihalt Miracinonyx trumani lehetett. A készlet több száz növénycsoport, valamint gombák és baktériumok örökítőanyagát is rejtette.

Új fejezet a jégkorszaki kutatásban

A mókusürülék – vagy tudományos nevén koprolit – kínálta genetikai archívum lehetőséget ad a bolygó múltjának pontosabb megértésére. Ezek a minták egyetlen tenyérnyi anyagban őrzik az ősi növény- és állatvilág, a környezeti változások, sőt a nagytestű jégkorszaki állatok fejlődésének és kihalásának titkait is. Az ilyen eredmények új utakat nyithatnak hasonló, korábban figyelmen kívül hagyott maradványok vizsgálatában, és egyben rávilágítanak arra is, hogy néha éppen a legmeglepőbb helyen találhatunk választ az emberiség múltjára.

2026, adminboss, www.livescience.com alapján