Közepes eredmények és aggasztó trendek
Jelen esetben ez azt jelenti, hogy 16 ilyen regionális halászati szervezet működését értékelték 10 kategória alapján, beleértve például a halászati kvótákat, a véletlenül kifogott fajok kezelését vagy a helyi, őslakos közösségek bevonását. A kutatók nyilvánosan elérhető adatok alapján pontozási rendszert alkalmaztak, amelyben a maximális elérhető pontszám 100 volt. Az eredmények kiábrándítóak: az RFMO-k átlagos teljesítménye alig érte el a 46 pontot, vagyis még a lehetséges pontok felét sem sikerült elérniük. A pontszámok 29,5 és 61,5 között szóródtak, ami jól tükrözi, hogy a jelenlegi szabályozás egyenlőtlen, sok esetben nem elégséges.
Halállományok kizsákmányolása és javasolt megoldások
A felmérésből kiderült, hogy az RFMO-k hatáskörébe tartozó halállományok átlagosan 56%-a túl van halászva, illetve olyan mértékben csökkent, hogy már képtelen önmagát természetes módon újratermelni. Ennek oka egyértelműen az ipari túlhalászat, amelyhez a szervezetek jelenlegi működése nem tud megfelelően alkalmazkodni, különösen a gyorsan változó környezeti feltételek mellett. A kutatók javaslata szerint a szabályozás javításához például megtilthatnák a tengeri átrakodást – ez az a gyakorlat, amikor a halászhajók nem közvetlenül a kikötőbe, hanem más hajókra rakják át a halat, elősegítve az illegális fogások elrejtését.
Változó jogi környezet, sürgető reformok
Hamarosan életbe lép egy új ENSZ-egyezmény is, amely 2026. január 17-től jogi együttműködést ír elő az RFMO-k számára, kifejezetten a biodiverzitás védelmét és a halállományok hosszú távú fenntarthatóságát szem előtt tartva. A következő időszak így döntő jelentőségű lesz: alapvető lenne, hogy a regionális szervezetek pótolják a hiányosságokat, bátor reformokat vezessenek be, és fokozottan együttműködjenek, hogy ne fogyjanak el az óceán élőlényei a következő generációk számára.
