Bizalmatlanság és folyamatos kockázat
A harmatgyenge tűzszünet önmagában nem elég a kereskedelmi hajók megnyugtatására, különösen mivel Izrael a térségben egyre hevesebb támadásokat intéz Libanon ellen, ami az egész helyzet további romlását vetíti előre. Jelenleg több mint 400 olajszállító tanker, valamint számos LNG- és LPG-hajó várakozik lehorgonyozva a Perzsa-öblön kívül, hogy megkapják az áthaladáshoz szükséges engedélyeket. Bár a tényleges áthaladó hajók száma a hivatalos statisztikáknál magasabb lehet – sok tanker szándékosan lekapcsolja az automatikus azonosítóját, hogy elkerülje a célponttá válást –, a forgalom még mindig messze elmarad a háború előtti időktől.
Nehezen tisztázódó feltételek
A tranzitfeltételek, díjszabások és jogi keretek változatlanul homályosak, ami tovább riasztja a hajótulajdonosokat. Mindenki Irán következő lépését figyeli, amely semmiféle jelet nem mutat arra, hogy a nemzetközi tárgyalások ideje alatt feladná a szoros feletti stratégiai előnyét. A tűzszünet utáni első 48 óra kulcsfontosságú a hajótulajdonosok döntéseiben – sokan azonban még a legnagyobb bónuszokért sem kockáztatják a legénységük életét.
Összeomlott menetrendek és elakadt áruk
Mivel több százezer konténer rostokol indiai, ománi és pakisztáni kikötőkben a szoros újranyitására várva, a normális kereskedelmi rendszer helyreállítása akár hónapokat is igénybe vehet. A legnagyobb globális logisztikai cégek, például a Hapag-Lloyd továbbra sem tervezik a szoroson való átkelést, amíg minden kockázat és feltétel nem válik világossá.
Az útvonalak korlátozottsága és a háborús tapasztalatok
Szakértők egybehangzóan arra hívják fel a figyelmet, hogy tavaly a jemeni húszik által megbénított Vörös-tengeren a tűzszünet után hónapokkal sem rendeződött a hajóforgalom teljesen. Míg a Vörös-tenger esetében a hajók meg tudták kerülni Afrikát a Jóreménység fokánál, a Hormuzi-szorosnál az alternatív útvonalak gyakorlatilag nem léteznek, legfeljebb vezetékek jelenthetnek némi kerülőlehetőséget.
Megugrott árak és globális zavarok
A nemzetközi referenciaárak, például a Brent és az amerikai WTI olajárak ugyan a tűzszünet hírére visszaestek 110 dollár közeléből 97 dollár (kb. 35 000 HUF) környékére, de még így is jóval meghaladják a háború előtti árakat, amelyek 70 dollár (kb. 25 000 HUF) körül mozogtak. Elemzők arra számítanak, hogy a fennakadások miatt huzamosabb ideig magas szinten maradnak az árak, a szállítók pedig háborús kockázati díjakat, pótdíjakat, valamint pánikszerű készletezési költségeket is kénytelenek fizetni. A döntés, hogy átkeljenek-e a szoroson, végső soron a hajóskapitányok kezében van – és sokan úgy vélik, bármennyi extra jutalom sem ér fel az élet kockáztatásával.
A folyamat mögött komoly erők dolgoznak
A kereskedelem és az energia világában most minden szem az Irán és a nagyhatalmak közötti tárgyalások kimenetelére szegeződik – de a teljes visszarendeződésre még hosszú ideig várni kell.
