Foszló gömbhalmaz a Tejútrendszerben
Az NGC 6569 a Tejútrendszer egyik masszívabb gömbhalmaza, mintegy 4,6 x 1035 kg (230 000 naptömeg) anyagot tartalmaz, fémessége -0,8 dex, és közel 13 milliárd éves. Az MWBest felmérés részeként a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a belső Tejútrendszer halmazai miként és hová veszítik csillagaikat: elméletileg a galaktikus központ 2000 fényéves környezetében lévő gömbhalmazok akár tömegük 80%-át is elveszíthetik.
Árapályfoszlányok és kallódó csillagok
Az NGC 6569 környezetében a tudósok árapályon túli csillagokat ismertek fel, amelyek 7–30 ívpercnyire sodródtak el a halmaz magjától – vagyis nagyjából 72–309 fényévre. Ezek a csillagok valószínűleg tényleg a halmazból szakadtak ki, amit az is alátámaszt, hogy öt közülük egy környező, laza „árapályáramlatba” rendeződött.
Folyamatos csillagveszteség
A kutatások szerint a környező csillagok 35%-a ugyanúgy mozog, mint a halmazhoz tartozó csillagok, vagyis most is fennáll az árapály okozta szétszóródási folyamat. Évi 1–1,6 naptömegnyi (kb. 2,0–3,2 x 1030 kg) csillaganyag hullik ki a halmazból, azaz mostani tömegének 5,6%-át veszti el egymilliárd év leforgása alatt.
Csillagporos úton
Az elemzés szerint az NGC 6569 most is a saját kidobott csillagainak áramlatán halad át. Ez megerősíti, hogy a galaxis középső régióiban ezek a régi halmazok folyamatosan adják-veszik saját csillagaikat a Tejútrendszer csillagtengerével.
