Mítoszok és animisztikus képzelet
Konkrétabban, a miniatűr szobor egy női testet, fölötte egy libát ábrázol, amely kitárt szárnyakkal a nő hátán pihenve részben körülöleli azt. Az alsó test háromszög alakú bemélyedése a női szeméremtestet, míg a fejen lévő kétoldali ovális lenyomatok a melleket jelenítik meg. A művészi kidolgozottságú szobor festett, vörös ásványi festékkel bevont, és egy több darabra tört, égetett agyagtömbből készült. A Natúf-kultúra lelőhelyén talált madárcsontok és a dekorációként használt tollak alapján a liba különleges jelentőséggel bírt e közösség hiedelemvilágában.
A részletes elemzés során a kutatók két értelmezést tartanak lehetségesnek. Egyik szerint a szobor akár vadász a zsákmányával hazatérő nőt mutathat, ám a nő előrehajló póza és az élénk, mozdulatban lévő liba inkább mitikus jelenetet sejtet: a liba párosodni készül a nővel, hasonlóan a későbbi mitológiákban ismert ember–állat egyesülésekhez.
Egy nő faragta a legkorábbi nőábrázolást?
A figurán megőrződött ujjlenyomat alapján valószínű, hogy maga a készítő is nő lehetett, mivel a barázdák sűrűsége a női kéznyomokra jellemző. A leletet temetkezési helyen, többek között gyermekcsontváz, fogak és egyéb ritka tárgyak társaságában találták, ami arra utal, hogy különleges rituális szerepe lehetett az őskori emberek számára. Ugyanakkor a szobrocska a mozgékony vadászó-gyűjtögető életmódot és a már kialakuló, letelepedő közösségek közti átmeneti korszakot is hidalja át, hiszen ebben az időszakban kezdtek állandó falvakat alapítani, mezőgazdasági tevékenységet és állattartást folytatni az emberek.
Ősi női szimbólum a változás korából
Ez a rendkívül ritka agyagszobor egyedülálló bepillantást kínál abba, hogyan kezdte átformálni a képzelet, a szimbolikus gondolkodás és az animisztikus hit a korai emberi kultúrákat. Az ember és liba egyesülése a Natúf-kultúra spirituális világértelmezésének része, amelyben a nők szerepe az élet szakrális folyamatainak irányításában egyre hangsúlyosabb lett – már 12 000 évvel ezelőtt.
